Carlos, a Sakál elfogása

Szerző: Tarján M. Tamás

1994. augusztus 14-én fogták el Szudánban a francia titkosszolgálatok ügynökei Iljics Ramírez Sánchezt, ismertebb nevén Carlost, a Sakált, a 20. század egyik leghírhedtebb és legkeresettebb terroristáját. Carlos, aki hosszú „karrierje” során a szocialista tábor titkosszolgálataival és az arab fundamentalista mozgalmakkal is jó viszony ápolt, napjainkban a Clairvaux-i fegyházban tölti életfogytig tartó büntetését.

Sánchez 1949 októberében, egy venezuelai kisvárosban látta meg a napvilágot. Az Iljics nevet apjától, egy marxista jogásztól kapta, aki két másik gyermekét is az 1917 októberi bolsevik forradalom vezetője nyomán nevezte el. A fiatalember politikai orientációja és későbbi tevékenysége nagyrészt az édesapa nevelésére vezethető vissza, aki hamar beszervezte fiát a szocialista ifjúsági mozgalomba, és már igen fiatalon – elsősorban kubai – kiképzőtáborokba küldte gyermekét. Miután a szülők elváltak, Sánchez édesanyjához került, akivel Londonba költözött, majd a moszkvai Patrice Lumumba Egyetem hallgatója lett; a KGB akkoriban gyakorlatilag itt toborozta későbbi nyugati ügynökeit. Miután Carlost 1970-ben – ismeretlen okokból –eltávolították az egyetemről, Libanon fővárosába, Bejrútba ment, és csatlakozott a Palesztin Népi Felszabadítási Mozgalomhoz (PFLP). A következő években a terrorista nagyrészt a PFLP megbízásából hajtotta végre akcióit, melyek nagy része a palesztin függetlenség érdekében folytatott harcias propagandával, illetve az izraeli titkosszolgálat, a Moszad akcióival függött össze.

A nyugati publicisztikákban idővel csak Sakál néven emlegetett férfi első merényletei közé tartozott például Joseph Sieff zsidó származású brit üzletember meggyilkolása, a hágai francia nagykövet elrablása, és a párizsi Orly Repülőtéren végrehajtott kézigránátos támadás. Carlost 1975 júniusában kis híján elfogták a francia titkosszolgálat (DST) emberei, de – miután megölt két ügynököt – a terrorista végül sikeresen elmenekült. A Sakál még abban az évben hallatott magáról, ugyanis a decemberben, Bécsben tartott OPEC-kongresszuson megölt két embert, és több mint 60 túszt szedett. Miután a férfi Bécsben nem a PFLP utasításai szerint járt el – meg kellett volna gyilkolnia egy iráni és iraki tisztviselőt – a következő évben száműzték a mozgalomból. Carlos hontalanná vált, és hamarosan Jugoszláviában vették őrizetbe, ám a szovjet titkosszolgálat nyomására később – Aden városából – szabadon távozhatott.

Carlos szabadságát a nyugat-európai marxista terrorszervezetekkel – például a Baader-Meinhof csoporttal, és a későbbi Vörös Hadsereg-frakcióval – fenntartott kapcsolatának köszönhette, amit a nyolcvanas években elsősorban a keletnémet Stasi akart kiaknázni. A Sakál hamarosan Kelet-Berlinbe költözött, ahol fényűző vendéglátásban részesült, miközben – többek között – nyugat-berlini célpontok, valamint a franciaországi Superphénix-atomerőmű ellen hajtott végre támadásokat, és TGV-szerelvényeket robbantott fel. Carlos franciaországi bűncselekményeiben jelentős szerepet játszott, hogy szerelme – és valószínű felesége –, Magdalena Kopp Augusztus februárjában a francia hatóságok kezére került, ám azok a terror hatására sem adták ki a nőt.

Carlos a gorbacsovi enyhülés időszaka előtt számos szocialista állam vendégszeretetét élvezte, két esztendőt töltött például a budapesti II. kerületben is. Miután a peresztrojkát meghirdető vezető hatalomra került, a szovjet-amerikai közeledés hatására a Sakál személye terhessé vált a szocialista blokk számára, ezért hamarosan távozni kényszerült Európából. A terrorista Szíriában talált menedéket – azzal a feltétellel fogadták be, hogy felhagy korábbi életmódjával – de 1992-ben Damaszkuszból is tovább kellett állnia.

Carlos pályáját Szudánban fejezte be, ahol javarészt a fővárosban, Kartúmban élt. Az Egyesült Államok és Franciaország sokáig tehetetlen volt, mivel az afrikai állammal nem kötöttek kiadatási egyezményt, de 1994-ben sikerült megoldást találni a terrorista kézre kerítésére. A Sakálon ez év augusztusában ugyanis fontos műtétet kellett végrehajtani, az operációt követően aztán a magatehetetlen férfit a DST ügynökei „elrabolták”, és – a szudáni hatóságok közreműködésével – kicsempészték az országból. A bűnözőt Párizsban hamarosan bíróság elé állították, és – az 1975-ös párizsi bűncselekmények alapján – életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.

A Sakál jelenleg a Clairvaux-i fegyházban tölti napjait, és elsősorban az iszlám fundamentalizmust – és Oszama Bin Ladent – támogató műveivel, valamint a hidegháború időszakában szerzett titkosszolgálati információk csepegtetésével próbálja megtartani a sajtó érdeklődését. Carlos a hetvenes évek óta a világ egyik legismertebb terroristájának számít, akit Frederick Forsyth életrajzi regényének – A Sakál egy napja, 1971 – megjelenése után számtalan alkotó választott fiktív, vagy valós eseményeken alapuló regénye hősének.