Szent-Györgyi Albert halála

Szerző: Tarján M. Tamás

„Felfedezni valamit annyit tesz, mint látni, amit mindenki lát, és közben arra gondolni, amire még senki.”
(Szent-Györgyi Albert)

1986. október 22-én hunyt el Szent-Györgyi Albert világhírű magyar orvos és biokémikus, nemzetünk egyetlen olyan Nobel-díjasa, aki a tudományos elismerést hazai tevékenysége nyomán kapta meg. Szent-Györgyi leghíresebb és legjelentősebb felfedezése a C-vitamin izolálása volt, de elévülhetetlen érdemeket szerzett a P-vitamin elkülönítésében, a citrátkör megismerésében, valamint az emberi izomszövetek tanulmányozása terén is.

Szent-Györgyi 1893-ban, a magyar fővárosban látta meg a napvilágot, és a Lónyay utcai református gimnáziumban, majd a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán folytatta tanulmányait. Nobel-díjas tudósunk egyetemi évei során – medikusként – két esztendőt is a világháborús fronton töltött, 1916-ban azonban egy saját magának okozott sérülés folytán elhagyhatta a szolgálatot, és visszatérhetett a tudomány világába. Szent-Györgyi 1917-ben szerezte meg diplomáját, Budapest után pedig többek között Pozsonyban, Groningenben, Leydenben és Prágában is tanult, kémikusi oklevelet szerzett Cambridge-ben, és időközben az Egyesült Államokban is eltöltött egy évet.

A tudós hírnevét mutatja, hogy 1930-ban Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter személyesen hívta őt haza Magyarországra, és – 1931-től – Szegeden professzori, valamint intézetvezetői állást biztosított számára. Szent-Györgyi így a Tisza-parti városban folytathatta nyugaton megkezdett kutatásait, melyek során egy, a mellékvesében és a citrusfélékben felfedezett rejtélyes sav után nyomozott, ami nélkülözhetetlennek bizonyult az emberi szervezet számára. Ez a sav nem volt más, mint a C-vitamin, melyet Szent-Györgyi évtizedes munkával, a fumársav jobb megismerése és számtalan izolációs kísérlet után éppen a szegedi paprika segítségével tudott megmutatni a nagyvilágnak. A jótékony vitamin, melyet a tudós először – a 6 szénatom nyomán – hexauronsav, később pedig – a skorbut elleni hatékonysága miatt – aszkorbinsav névre keresztelt el, 1937-ben orvosi Nobel-díjat hozott Szent-Györgyi Albert számára.

Bár az orvos-biokémikus a C-vitamin felfedezése után hamarosan újabb tudományos kihívást talált magának – az izomszövetek mozgásának kémiai okait kezdte vizsgálni –, életének mégis számos olyan mozzanata akadt, melyek nem a laboratóriumi tudós imágóját erősítik. Szent-Györgyi ugyanis „civilben” igencsak kalandvágyó ember volt, 1934 során például motorkerékpárjával körutazást tett Európában, a második világháború alatt pedig – meggyőződéses antifasisztaként – egy kémregénybe illő titkos akcióban vett részt. Mivel a Nobel-díjas professzor kiváló kapcsolatokkal rendelkezett az angolszász világban, a magyar kiugrás lehetőségeit kereső Kállay Miklós miniszterelnök egy ízben Isztambulba küldte Szent-Györgyit, ahol a tudós később tárgyalt is a szövetséges diplomatákkal.

A férfi szerencsétlenségére azonban a német titkosszolgálat tudomást szerzett a kalandos küldetésről, és 1944. március 19-e után mindent megtett, hogy kézre kerítse a Nobel-díjas kutatót, ezért Szent-Györgyit később ugyancsak kémregénybe illő módon, a svéd követségen keresztül csempészték át a szovjetek által már felszabadított területekre. A professzor a felszabadított – és újra megszállt – országban aztán a közélet aktív szereplőjévé vált, elnöki tisztséget vállalt például a Magyar-Szovjet Kulturális Társaságban, és egyike lett azon 12 köztiszteletben álló személynek, akiket az Ideiglenes Nemzetgyűlés, majd a Nemzetgyűlés képviselőnek hívott meg a parlamentbe. Szent-Györgyi Albert ugyanakkor szerepvállalása ellenére mindvégig tartózkodott a pártpolitikától, mandátuma megszűnése után pedig – a mind gyakoribbá váló koncepciós perek miatt – 1947-ben el is hagyta Magyarországot.

Szent-Györgyi az Egyesült Államokban, a Boston közelében található Woods Hole-ban telepedett le, és előbb a National Institute of Health – Nemzeti Egészségügyi Intézet – munkatársa lett, majd amerikai támogatóinak köszönhetően – lakóhelyén – később egy saját intézetet is létrehozott. A Nobel-díjas tudós érdeklődése a későbbi évtizedekben – az izomműködés mellett – aztán a rosszindulatú daganatok felé fordult, miközben az Egyesült Államokban szintén komoly békepárti tevékenységet folytatott. Szent-Györgyi háborúellenes nézeteit a vietnami harcok zűrzavarában – 1970-ben – megjelentetett, Az őrült majom című könyvében fejtette ki, melyben az emberi civilizáció jövőjéről, valamint az élet fennmaradásának esélyeiről elmélkedett – nem feltétlenül optimista hangnemben. Ahogy azt a világhírűvé vált mű is igazolja, Szent-Györgyi Albert idős korában sem veszítette el szellemi frissességét, sőt, egészen 1986. október 22-én bekövetkezett haláláig komoly kutatói és közéleti tevékenység jellemezte őt. A magyar nép egyik leghíresebb és legmegbecsültebb fiát 93 évesen, Woods Hole-i otthonában érte utol a halál, sírja máig az óceán partján álló ház kertjében található meg.