John Lennon meggyilkolása

Szerző: Tarján M. Tamás 

„Biztos valami őrült fog kinyiffantani.”
(John Lennon)

1980. december 8-án gyilkolta meg Mark David Chapman a legendás The Beatles zenekar egykori tagját, John Lennont. A súlyos mentális problémákkal küzdő merénylő a művész New York-i otthona, a Dakota-ház előtt adta le a végzetes lövéseket, melyek következtében Lennon a kórházba szállítás közben elhunyt.

Az ír és walesi felmenőkkel rendelkező – Paul McCartneyhoz és George Harrisonhoz hasonlóan – liverpooli születésű John Lennon gyermekkora elég viszontagságos volt, mivel édesapja elhagyta a családot, ennek következtében pedig édesanyja nővérére bízta fiát. John fiatalkorát később újabb tragédia árnyékolta be, anyja ugyanis 1958-ban egy ittasan autózó rendőr áldozata lett, vagyis a művész 18 esztendősen teljes árvaságra jutott. A később világhírűvé váló zenész gyermekkorában először rajztudásával tűnt ki, ennek köszönhetően a liverpooli College of Art diákjaként végezte tanulmányait.

Lennon kamaszként ösztönösen lázadt az iskola szigorú légköre ellen, a diákok ellenszegülése pedig a korban elválaszthatatlan volt az új, divatos zenei irányzatoktól, főleg a rock and rolltól. A fiatalember ugyanakkor nem csak rajongóként, de zenészként is érdeklődéssel figyelte Elvis Presley és Chuck Berry munkásságát, és az amerikai előadók nyomdokain haladva 1957 tavaszán megalapította első zenekarát, a The Quarryment. A formáció Harrison és McCartney csatlakozása és több névváltoztatás után – az együttes többek között Johnny and the Moondogs és The Silver Beatles néven is fellépett –, a hatvanas években Beatlesként vált világhírűvé.

Az 1962-ben Ringo Starral kiegészülő kvartett egyik vezéralakja John Lennon lett, akinek Paul McCartneyval folytatott örök vitája – egyúttal rivalizálása – sok szempontból lendületet adott az egész világot lázba hozó zenekarnak. A melankolikus, sokszor pesszimista John a Beatles legtehetségesebb dalszövegírójának bizonyult, mivel szerzeményeiben nem csak érzelmeit tudta rendkívül hitelesen bemutatni, de az – LSD-vel gyakorta összefüggésbe hozott – Lucy in the Skies with Diamonds, vagy a Strawberry Fields Forever című dalokkal a szürrealista stílusban is bizonyította tudását.

Lennon őszinte és markáns nyilatkozataival gyakran keltett botrányt – és hírverést – az együttes körül: 1966-ban egy amerikai turnéjuk előtt például kijelentette, hogy a Beatles népszerűbb Jézusnál, amivel komoly tiltakozást váltott ki az Egyesült Államokban. A banda lemezeit sok helyen elégették, ezzel együtt pedig számos szervezet, például a Ku Klux Klan meg is fenyegette a négy zenészt. Sokan – köztük Mark David Chapman is – úgy vélték, a Beatles későbbi felbomlása szintén John Lennon vétke volt, miután válását követően viszonyt kezdett a művészetét is nagyban befolyásoló, japán származású Yoko Onóval.

A rajongók máig ellenszenvvel kezelik Lennon második feleségét, pedig az együttes belső problémái korántsem az ő megjelenésével kezdődtek; az ellentétek már az EMI lemeztársaság legendás menedzserének, Brian Epsteinnek 1967-ben bekövetkező halálával felszínre törtek, ugyanis a négy tehetséges művész a „Beatle-mánia” tetőpontján elsősorban saját ambícióit akarta valóra váltani. Ez a szándék az 1970-es Let it be című album kiadása után aztán szét is feszítette a Beatlest.

Lennon Yoko Ono oldalán vetette bele magát szólókarrierjébe, és még 1970-ben kiadta a John Lennon/Plastic Ono Band című albumot, melyet 1971-ben a zenész talán leghíresebb lemeze, az Imagine követett. A férfi ezután művészetével mindinkább a kor problémáira igyekezett felhívni közönsége figyelmét, így például gyakran tiltakozott a vietnami háború, a faji ellentétek, és a nők társadalmi alávetettsége ellen. Lennon élete 1973 után kisebb törést szenvedett, a zenész ugyanis a kábítószer fogságából átmenetileg az alkohol rabságába került, aminek következtében Yoko Ono egy időre elhagyta őt.

A zenésznek egyedül kellett megbirkóznia a politikai nézetei miatt vizsgálódó FBI zaklatásaival és az amerikai zöldkártya miatti tortúrával. Az ex-Beatle egykori zenésztársaival ápolt viszonya sem volt éppen derűs, John Lennon látszólagos „szakadársága”, irányváltása – és egy, a Zabhegyező című regényből kiolvasott állítólagos „üzenet” – pedig ez idő tájt arra sarkallta a Hawaii-szigeteken élő Mark David Chapmant, hogy megtervezze a zenész meggyilkolását. A merénylet évében egyébként Lennon pályája ismét felívelt, hosszú idő után új lemezzel jelentkezett, melynek – házasságára utalva – a Double Fantasy címet adta. Az album – épp a zenész halálának napján – aranylemez lett, a művész azonban egy percet sem pihent, még az 1980-as esztendőben belekezdett a Milk and Honey munkálataiba.

A sors aztán úgy hozta, hogy ezt a lemezt Yoko Onónak egyedül kellett kiadnia, ugyanis David Chapman 1980 decemberében elszánta magát végzetes tettére. A beteg férfi a gyilkosság előtt egy Zabhegyező-kötetet, egy vadonatúj Lennon-albumot és egy 38-as kaliberű revolvert vásárolt. Így érkezett el december 8-a, amikor Chapman – sok ezer rajongóhoz hasonlóan – a művész lakóhelye, a híres Dakota-ház körül lődörgött, és egy amatőr fotós, Paul Goresh segítségével dedikáltatta Double Vision-példányát. A délutáni – első – találkozás után Lennon feleségével együtt egy stúdióba hajtott, ahonnan csak éjjel 11 óra körül tért vissza otthonához.

Itt meglepetésére ismét összetalálkozott a korábban autogramot kérő furcsa idegennel, aki megszólította Lennont, majd öt lövést adott le, melyek közül négy el is találta a világhírű művészt. Az ex-Beatle-nek esélye sem volt a túlélésre, a fegyver eldördülése után hiába termett ott azonnal egy rendőrjárőr, John Lennon már a kórházba szállítás során belehalt a vérveszteségbe. Chapman a gyilkosság után nem bántott senkit, átadta fegyverét, és őrizetbe vételéig belemerült a Zabhegyezőbe.

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a merénylet az egész világot megdöbbentette; John Lennon haláláról a különböző médiumok – műsoraikat megszakítva – perceken belül hírt adtak, nemsokára pedig több tízezres gyászoló tömeg gyűlt össze a Dakota-ház előtt, valamint számos más nagyvárosban. Lennon értelmetlen meggyilkolása egyúttal hatalmas indulatokat gerjesztett New Yorkban, a hatóságok ezért jónak látták Chapmant előbb a Rikers-szigetre, majd az Atticai Állami Fegyházba menekíteni.

A bíróság 1981 augusztusában aztán életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte John Lennon merénylőjét, aki 2001 óta többször is eredménytelenül próbálta kérelmezni szabadon bocsátását. Sokan úgy vélik, a világhírű zenész gyilkosa valójában nem fogságban, hanem védőőrizetben él az Atticai Fegyházban, hiszen az ex-Beatle rajongói soha sem bocsájthatják meg őrült tettét.