Mindszenty József hercegprímás halála

Szerző: Tarján M. Tamás

1975. május 6-án, Bécsben hunyt el Magyarország utolsó hercegprímása, Mindszenty József esztergomi érsek, bíboros, a Rákosi-korszak egyik leismertebb politikai elítéltje.

A későbbi egyházi vezető Pehm József néven született a Vas megyei Csehimindszenten egy tisztviselői családban. Iskoláit Szombathelyen végezte, 1915-ig a városi papnevelő intézetben tanult, majd gimnáziumi tanár lett. Mindszenty 1919 februárjától a tanácsköztársaság bukásáig szülőfalujában élt internátusban, ezután Zalába került, ahol 1921-től öt fíliát is vezetett, két évtizedes működése alatt a vármegyében plébániákat, templomokat hozott létre, nevéhez fűződik a Göcseji Múzeum alapítása is. 1924-ben apáti, 1937-ben pápai legátusi címmel ruházták fel, majd a Teleki-kormány megbízásából a – Volksbunddal és nyilas szervezetekkel szemben szerveződő – Nemzetpolitikai Szolgálat dunántúli vezetését vette át. Mindszentyt 1944 márciusában nevezték ki a veszprémi egyházmegye élére, püspökként aláírta azt az 1944. októberi memorandumot, melyet magyar egyházi vezetők (pl. Apor Vilmos győri püspök) írtak a háború befejezése érdekében Horthy Miklós kormányzónak. A püspök elutasította a zsidótörvényeket is, saját palotájában bújtatva számos üldözöttet a nyilasuralom idején, és nem volt hajlandó Szálasi Ferenc hatalomátvétele után hálaadó misét celebrálni.

Mindszentyt ellenséges magatartásáért a nyilasok 1944. november 26-án elfogták, Sopronkőhidán majd Sopron városában tartották fogva hazaárulás vádjával. A püspök a nyilasok kiüldözése után, 1945 áprilisában térhetett vissza székhelyére, és miután Serédi Jusztinián esztergomi érsek cukorbetegségben elhunyt, XII. Pius pápa Mindszenty Józsefet nevezte ki őt érsekké, október 7-én iktatva be tisztségébe az új prímást. Hogy Mindszenty tisztségét megerősítse a kommunista nyomás alá kerülő országban, a pápa választottját 1946 februárjában bíborossá kreálta. Az új érsek a kormányzati szándék ellenére a keresztény-konzervatív szellemben kívánta folytatni munkáját, 1947-ben részt vett az ottawai nemzetközi katolikus kongresszuson, Magyarországon pedig meghirdette a Boldogasszony Évét. 1947. augusztus 20-án tartott körmenetén mintegy félmillió fő vett részt, aktivitásával aztán kivívta a kommunista párt ellenszenvét, és hamarosan egy újabb diktatórikus rendszer börtönében találta magát.

Mindszentyt a kommunista hatóságok hazaárulás és valutaüzérkedés vádjával vették őrizetbe 1948. december 26-án és az Államvédelmi Osztály hírhedt főhadiszállására, az Andrássy út 60. alá hurcolták. Az eljárás során a püspököt kínvallatásnak vetették alá, pszichotróp szerek segítségével beismertették vele, hogy árulást követett el a háború utáni magyar kormányok ellen, részt vett a harmadik világháború kirobbantását előkészítő összeesküvésben, továbbá, hogy szerepet játszott a Szent Korona nyugatra menekítésében, azzal a céllal, hogy Habsburg Ottót koronázza meg. A nyilvánvalóan hamis vádakra épülő kirakatper felháborította az egész keresztény világot, XII. Pius kiátkozta a perben közreműködőket, de így sem tudta megakadályozni, hogy Mindszentyt 1949 februárjában életfogytiglani börtönte ítéljék, amit 1955-ben baranyai majd nógrádi házi őrizettel váltottak fel. Miután 1956. október 23-án kitört Magyarországon a forradalom, a hercegprímást Pálinkás-Pallavicini őrgróf kiszabadította és Budapestre vitte.

Mindszenty 1956. november 2-án megáldotta a forradalmi tömeet, majd november 4-én a Parlamentbe érkezett Tildy Zoltán hívására, de ezen a napon a szovjetek már megkezdték Budapest megszállását. A Vörös Hadsereg a megszöktetett érseket a rendszer kiemelt ellenségeként kezelte, ezért Nagy Imre tanácsára Mindszenty az amerikai nagykövetségre menekült, ahol – egyedüli politikai menekültként – végül befogadták. Ezt követően a prímás 1971-ig a nagykövetség falai között élt, és bár a Vatikán megpróbálta őt kimenekíteni az országból, Mindszenty nem volt hajlandó távozni addig, amíg garanciát nem kap arra, hogy hívei elnyerik lelkiismereti szabadságukat. Kádár János és VI. Pál 1971-ben aztán megegyezett, ennek értelmében Mindszenty a Vatikánba távozhatott, de cserében nem beszélhetett magyarországi élményeiről, le kellett mondania posztjáról és a Pápai Állam területén kellett volna maradnia. Mindszenty végül nem tartotta be ezeket a feltételeket, érsek maradt és hamarosan a bécsi Theresianumba költözött, élete hátralévő évei során pedig bejárta a világot, a keresztény és nemzeti szellemet erősítve az emigráns magyarok körében.

Miután Mindszenty betöltötte 75. életévét (1974-ben), VI. Pál teljesítette a kommunista kormányzatnak tett ígéretét és lemondatta – nyugdíjazta – a prímást, de jelzésértékű, hogy annak haláláig nem nevezett ki új érseket. Mindszenty bíboros, aki a diktatórikus rezsimek elleni küzdelmével, szenvedéseivel és kitartásával nem csak Magyarország, de az egész világ tiszteletét és megbecsülését elnyerte, utazásaiban kimerülve, több betegségtől egyszerre gyötörten 1975. május 6-án hunyt el az Irgalmasok Kórházában, Bécsben. Mindszenty, az utolsó hercegprímás halála után (e feudális eredetű címet az 1946-os, nemesi címeket tiltó törvény ellenére is viselte) Lékai László kinevezése véget vetett a katolikus egyház és a Kádár-rendszer küzdelmének. A Magyar Katolikus Egyház 1989-ben kezdeményezte Mindszenty boldoggá avatási eljárásának megkezdését, 1991-ben pedig hazaszállították földi maradványait és Esztergomban helyezték őt végső nyugalomra.