A Marshall-terv meghirdetése

Szerző: Tarján M. Tamás

1947. június 5-én hirdette meg a Harvard Egyetemen tartott beszédében George C. Marshall amerikai külügyminiszter a róla elnevezett gazdasági programot, a világháború után romokban heverő Európát talpra állító Marshall-tervet.

A második világháború az elsőhöz képest jóval nagyobb veszteségeket okozott a hadviselő felek számára, nem csak emberéletben, hanem az infrastruktúra terén is – Magyarország például nemzeti vagyona 40%-át veszítette el –, a modern haditechnika következményeként a városok, vasútvonalak, kikötők gyárak nagy része romokban hevert. Európa 1945 után megpróbált önerőből talpra állni, de ennek két nagy akadálya volt: először is a tőke, munkaerő és nyersanyag hiánya együttesen lépett fel, másodsorban pedig, a megszállt Németország fejlődését kezdetben szándékosan visszatartották. A szövetségesek potenciális ellenfélként bántak a legyőzött hatalommal, és 1947-ig ipari termelésének leépítésén munkálkodtak. A nyugati szövetségeseket azonban egy, a németeknél jóval reálisabb veszély fenyegette, a kommunista pártok terjeszkedése, melyek az 1945–47 közötti állandó áruhiányból, az éhínségekből politikai tőkét kovácsoltak maguknak szerte Nyugat-Európában. Fennállt tehát annak a veszélye, hogy a Sztálin és a Szovjetunió kiterjeszti uralmát egész Európára.

A Marshall-tervnek kettős szerepe volt: egyfelől az 1939 előtti szintre kellett fejlesztenie Európa gazdasági teljesítőképességét, amire a piac nélkül maradt Egyesült Államok is rászorult, másfelől pedig gátat kellett vetnie a sztálini ambícióknak. Nem véletlen, hogy Törökország és Görögország – ahol a kommunista hatalomátvétel a leginkább fenyegetett –  a Truman-doktrína jegyében már a program megindítása előtt, 1947 januárjában amerikai pénzügyi támogatásban részesült. A Marshall által 1947. június 5-én elmondott beszéd ugyanakkor még nem tartalmazott konkrét számokat, a külügyminiszter mindössze annyit jelentett ki, hogy az Egyesült Államok ezzel a programmal nem a nemzetek szuverenitása, hanem az éhezés és szegénység ellen kíván küzdeni. Ekkor még az sem volt teljesen világos, hogy a kiutalt összeg mennyiben számít majd kölcsönnek és mennyiben adománynak. A konkrét terveket később William L. Clayton és George F. Kennan közgazdászok vezetésével dolgozták ki, ezek alapján az Egyesült Államok első körben 4, 1953-ig bezárólag pedig 12 milliárd amerikai dollárt osztott szét. Magyarország számára az első tervezet 422 millió dollárt utalt volna ki, de hazánk – a szovjet nyomás hatására – erre nem tartott igényt.

A Szovjetunió, és maga Sztálin világosan látta, hogy a Marshall-terv visszaszorítja a kommunista pártok népszerűségét, ezért annak meghirdetését politikai támadásként értékelte. Agresszív szovjet propaganda kezdődött a keleti blokkban, mely azt hirdette, hogy az Egyesült Államok fasiszta birodalommá vált, mely – más eszközökkel, de – ugyanúgy a világ leigázására, ahogy korábban azt a tengelyhatalmak tették. Bár az 1947. július 12-i, párizsi egyeztetésen a szovjet érdekszféra országai is képviseltették magukat, delegáltjaik egy korábbi moszkvai eligazítás hatására egymás után utasították el a Marshall-tervben ajánlott segélyt. Sztálin ezt a nagyobb tagállamok esetében igyekezett honorálni is, Jozef Cyrankiewicz lengyel külügyminiszter döntése például egy szovjet kereskedelmi egyezményt, hitelt, gabonát és nehézipari termékeket hozott országa számára. Később a kelet-európai kommunista pártok Zsdanov elnökletével a dél-lengyelországi Szklarska Porebában tanácskoztak, mely során elutasították a Marshall-terv értelmében felajánlott segélyt. A szocialista blokk országai „cserében” a Molotov-terv, majd a későbbi KGST ígéretét kapták, melynek gyakorlati megvalósulása később messze nem nyújtott annyit, mint Marshall külügyminiszter ajánlata.

A Marshall-terv aztán a szocialista blokk nélkül is sikeresen megvalósult, miközben ellentmondásos fogadtatásával megmutatta, hogy Európa végzetesen kettészakadt. A segély folyósítása 1948. április 3-tól, az Európai Újjáépítési Program indításával kezdődött meg, és tervezett ötéves futamideje ellenére már három év után jelentős eredményt mutatott fel. Nyugat-Európa 1951-ben már 1938-as termelésének 135%-át nyújtotta, miközben az NSZK-ban megvalósult a „német gazdasági csoda.” Nyugat-Európa országai elindultak a jóléti állam megteremtése felé, miközben a Marshall-terv a vámhatárok ledöntésével fontos szerepet játszott ezen államok gazdasági – és később politikai –  integrációjában is. Bár a republikánusok 1950-es hatalomra jutása, valamint a koreai háború fokozott költségei miatt a Marshall-terv már négy év után, 1952 júniusában véget ért, megálmodói és végrehajtói így is teljes sikert könyvelhettek el.