A Molotov-Ribbentrop-paktum megkötése

Szerző: Tarján M. Tamás

1939. augusztus 23-án született meg a Molotov-Ribbentrop-paktum, melyben a Szovjetunió és a náci Németország megegyezett a katonai semlegességről, ezenfelül – a szerződés titkos záradékában – a nagyhatalmak felosztották maguk között Közép- és Kelet-Európát.

Németország az 1938 szeptemberében tartott müncheni konferencia döntése értelmében megszerezte a Szudéta-vidéket, majd 1939 márciusában a Cseh-Morva Protektorátust is bekebelezte, ezzel felszámolta a csehszlovák államot. A nyugati szövetségesek hiába reménykedtek abban, hogy Hitler „jóllakik” majd addigi hódításaival, a német diktátor ugyanis hamarosan újabb igényekkel állt elő. Németország a világháborús vereség után elvesztette a szárazföldi összeköttetést Kelet-Poroszországgal, Hitler pedig – Csehszlovákia megsemmisítése után – kijelentette, hogy véget akar vetni ennek az állapotnak; a német vezető azt követelte a lengyel kormánytól, hogy biztosítson számára egy autópályának elegendő területsávot, vagyis korridort a keleti területekhez. Varsó természetesen nem teljesítette a német kérést, mivel egyedül ezen a területen volt kijárata a tengerhez, így aztán Németország háborúval fenyegette meg Varsót.

A nyugat-európai államok, felismerve kudarcukat, taktikát váltottak: a nyár folyamán garantálták Lengyelország területi épségét, és kijelentették, hogy készek akár fegyveresen is beavatkozni szövetségesük oldalán. A valóságban azonban Chamberlain és Daladier egyaránt híján voltak az átütő katonai erőnek, ezért több alkalommal is megkeresték Sztálint, hogy megpróbálják bevonni egy németellenes szövetségbe. Túl azon, hogy a szovjetekkel hagyományosan rossz viszonyban álló lengyelek sem lelkesedtek az ötletért, Sztálinnak sem volt érdeke egy ilyen megegyezés, így, a Szovjetunió 1939 augusztusában végül a náci Németországgal ült tárgyalóasztalhoz.

A motiváció egyszerű volt: annak dacára, hogy a szocialista és nemzetiszocialista eszmék esküdt ellenségek voltak, a két birodalomnak egyelőre nem állt érdekében egymás ellen harcolni. Németország fő kontinentális ellenfele Franciaország volt, míg a szovjetek a cordon sanitaire-t, azaz a balti államok és Lengyelország védőfalát akarta áttörni. Augusztus 23-án tehát Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter Moszkvába utazott, és Vjacseszlav Molotov népbiztossal aláírt egy megnemtámadási egyezményt. A két politikus után elnevezett paktum emellett tartalmazott egy titkos záradékot is, melyben a nagyhatalmak kijelölték érdekszféráik határát, és kölcsönösen elismerték egymás igényeit. Lengyel területen ez a vonal a Visztula, Narew és San folyók mentén húzódott, ezen kívül a német fél abba is beleegyezett, hogy a Szovjetunió befolyása alá vonja a balti államokat, Finnországot és a román fennhatóság alatt álló Besszarábiát. Németország érdekszférája – értelemszerűen – ezektől a területektől nyugatra húzódott.

A Molotov-Ribbentrop-paktum megdöbbentette az egész világot, miközben a tehetségesebb politikusok azt is megértették, hogy ezzel a szerződéssel lényegében az utolsó akadály is elhárult a hitleri agresszió elől. A szovjet féllel kötött megegyezés után, szeptember 1-jén Németország – provokációra hivatkozva –  meg is támadta Lengyelországot, ezzel kezdetét vette a második világháború. A megnemtámadási szerződés ugyanakkor Sztálint is közelebb vitte céljaihoz: két héttel a német támadás után – a lengyel állampolgárok biztonságára hivatkozva – a Vörös Hadsereg is átlépte a lengyel határt, az év végén háborút kezdeményezett Finnország ellen, 1940-ben pedig megszállta a balti államokat és Besszarábiát.

Mindennek ellenére mégis helytelen az a megfogalmazás, miszerint Hitler és Sztálin a paktummal szövetséget is kötött volna: tény, hogy a szovjet-német gazdasági kapcsolatok jók voltak, de katonai együttműködésről soha nem volt szó. Az egyezmény a pillanatnyi érdekközösség eredménye volt, a kézfogás mögött pedig – a rengeteg ideológiai eredetű ellentét mellett – ott lappangott a bizalmatlanság és az állandó félelem. Ne feledjük: a téli háborúban Németország már a finn Mannerheim tábornokot támogatta, 1941 júniusában pedig háborút is indított a Szovjetunió ellen.