Teleki Pál megalakítja első kormányát

Szerző: Tarján M. Tamás

1920. július 19-én nevezte ki Horthy Miklós gróf Teleki Pál földrajztudóst Magyarország miniszterelnökévé, miután Simonyi-Semadam Sándor kormánya a trianoni békeszerződés aláírása nyomán elvesztette támogatottságát. Teleki a számos poszton „megörökölt” kormánytagokkal 9 hónapig irányította az országot, első ciklusát a fehérterror letörésére irányuló törekvés, egy sikertelen gazdasági konszolidációs kísérlet és a numerus clausus megalkotása jellemezte.

Teleki Pál az egyik legnevesebb erdélyi arisztokratacsalád sarja volt, aki amellett, hogy pozíciója és családja nyomán aktívan politizált – apja, Teleki Géza rövid ideig Tisza Kálmán kormányának a belügyminisztere volt – fényes tudományos karriert épített. Teleki állam- és földrajztudományból is diplomát szerzett, utóbbi területen aztán Magyarország és a világ legtekintélyesebb tudósai közé emelkedett. Az arisztokrata 1909-ben a budapesti Földrajzi Intézet, majd következő évben a Magyar Földrajzi Intézet első embere lett, miközben körutazást hajtott végre Szudánban és Európában. Élete egyik fő művét – A földrajzi gondolat története című könyvet – az első világháború alatt, a balkáni és olasz fronton írta meg, munkája pedig akkor fonódott össze végérvényesen a politikával, amikor 1918 őszétől – az igazságos határok megvonása érdekében – elkészítette a vörös térképet a párizsi békekonferencia számára.

Teleki 1919 márciusában a tanácsköztársaság elől Svájcba emigrált, majd bekerült az Antibolsevista Comité vezető köreibe, és szerepet vállalt a szegedi ellenforradalmi kormányokban is. A már említett vörös térkép és kapcsolatai révén a gróf bekerült a magyar békedelegációba, bár pozitív eredményt ő sem tudott felmutatni a tárgyalások során. Miután a Simonyi-Semadam-kormány vállalta a békediktátum aláírásának ódiumát, a miniszterelnök kiírta magát a magyar politikai életből, ezért Horthynak új kormányfőt kellett kineveznie: választása Teleki Pálra esett, nem csak hazai és nemzetközi elismertsége, hanem rokonszenvesnek ható nézeteit miatt is.

A korábban szabadelvű grófot olyannyira sokkolták az 1919 márciusától bekövetkező események – a tanácsköztársaság 133 napos uralma –, hogy világnézete radikálisan konzervatív irányban tolódott el, és meggyőződéses antiliberális lett. A kormányzó Telekiben látta azt a politikust, aki alkalmas a keresztény-konzervatív rendszer konszolidálására, egyúttal pedig képes kitörni a diplomáciai elszigeteltségből, így a gróf 1920. július 19-én megalakíthatta első kormányát – a gróf reputációját az sem csökkentette, hogy éppen ő volt a békediktátumot aláíró kabinet külügyminisztere.

A hatalomba lépő Teleki-kormányban számos miniszter – például Rubinek Gyula a kereskedelmi minisztériumban, vagy Korányi Frigyes pénzügyminiszter – megtarthatta pozícióját, ami kiválóan demonstrálja, hogy a váltásnak elsősorban politikai okai voltak, és a feladatok változatlanok maradtak. Az új kabinetnek talpra kellett állítania a Trianon miatt traumát szenvedett magyar gazdaságot, emellett pedig gondoskodnia kellett arról, hogy a rendszer megszilárduljon, megszűnjenek a szélsőséges kilengések; elsősorban tehát a Prónay Pál vezette fehérterroristák különítményeit kellett felszámolnia. Az első programpont tekintetében az új kabinet felemás eredményeket könyvelhetett el: az 1920 augusztusában kinevezett Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszter az 1920/XXXVI. törvénycikk révén korlátozott földreformot valósított meg, mely, bár kétmillió embert földhöz juttatott, lényegében érintetlenül hagyta a probléma kulcsát jelentő nagybirtokrendszert. 1920 decemberében ráadásul csúfosan megbukott a pénzügyi konszolidáció terén tett kísérlet, ugyanis Korányi Frigyes pénzügyminiszter programját maguk a kormánypárti képviselők szavazták le.

A Teleki-kormány ekkor a bukás szélére került, de Horthy végül bizalmat szavazott az arisztokrata politikusnak, és csak Korányi távozott székéből (a helyére Hegedüs Lóránt került). A vörös terrorra válaszoló fehérterroristák megfékezése és a közbiztonság javítása terén Teleki már jobb eredményeket mutathatott fel, miután a Prónay-féle különítményeseket erőszakkal besoroztatta a Magyar Honvédségbe – miniszterelnökségének talán egyik leghíresebb jelenete volt, amikor a Britannia Szállóban kiépített fehérterrorista főhadiszállást személyesen számolta fel.

Teleki Pál első kormányának munkájára ugyanakkor gyászos bélyeget ütött az 1920/XXV. törvénycikk, ismertebb nevén a numerus clausus, mely a magyarországi felsőoktatásban részt vevő hallgatók arányát a „népfajok” arányában szabta meg. Miután hazánk Trianon után elvesztette nemzetiségi állampolgárai nagy részét, nyilvánvaló volt, hogy ez a törvény az egyetemen számarányához képest felülreprezentált zsidó értelmiség visszaszorítását célozta meg – ezért, bár a jogszabály szövegében nem szerepel konkrétan a zsidóság, sokan első zsidótörvényként értelmezik azt. A numerus clausus tehát a zsidó közösséget a Monarchia gyakorlatától eltérőn nem vallási, hanem nemzetiségi kategóriaként definiálta. Az első Teleki-kormány célja ezzel a törvénnyel a – korabeli szóhasználattal – „magyar fajú” értelmiség számára akart kedvezni a diplomát igénylő pályákon, és ezzel együtt kiszolgálta a még mindig jelentős radikális tábor antiszemita igényeit. Ugyanakkor az is tény, hogy a kormányzat sem 1920-ban, sem később nem szerzett teljesen érvényt a törvény betűjének – a zsidó származású hallgatók aránya az egész korszakban a megengedett 6% felett maradhatott – és a bethleni konszolidáció során, 1928-ban, a faji kvóta megszüntetésével – az 1938-as zsidótörvény megszületéséig – gyakorlatilag hatálytalanították is azt.

Bár Teleki első ciklusa sikereket és kudarcokat egyaránt felmutatott, bukását végül nem teljesítménye, hanem IV. Károly első visszatérési kisérlete idején tanúsított gyanús viselkedése okozta. Amikor ugyanis  IV. Károly (ur. 1916-1918) 1921. március 27-én váratlanul megjelent Szombathelyen, ahol – a kormányfő elmondása szerint véletlenül – találkozott Teleki Pállal is. Már a találkozás is gyanút keltett, de még balszerencsésebb volt a gróf számára, hogy Károly végül előbb jutott el Budapestre Horthyhoz, mint a közvetíteni szándékozó miniszterelnök. Az eseményeket követően többen azzal vádolták Telekit, hogy a színfalak mögött valójában Károly visszatéréséhez asszisztált, így miután a király kísérlete kudarcot vallott, a kompromittált kormányfő is távozni kényszerült.

A gróf 1921. április 14-én lemondott posztjáról, és visszavonult a politikai életről, helyére pedig a Horthy-rendszer legsikeresebb politikusa, a konszolidációt eredményesen végrehajtó Bethlen István került. Teleki Pál ezután hosszú ideig tudományos és közéleti tevékenységet folytatott – megszervezte például a hazai cserkészmozgalmat –, és csak 1939 tavaszán tért vissza a hatalomba, amikor Európa és a világ már egy újabb világháború küszöbén állt.