A bolsevikok hatalmátvétele Péterváron

Szerző: Tarján M. Tamás

„Szánalmas, elszigetelt emberek, csődtömegek vagytok, a szerepetek véget ért! Menjetek oda, ahova tartoztok – a történelem szemétdombjára!”
(Trockij szavai a Szovjetek Kongresszusáról kivonuló tiltakozókhoz)

1917. november 7-én győzedelmeskedett Péterváron a Lenin és Trockij vezette bolsevikok által szervezett felkelés, mely megdöntötte a Kerenszkij-féle ideiglenes kormányt, és a hatalmat a szovjetek – vagyis munkástanácsok – kezébe tette le. Miután Oroszországban ebben az időszakban még a Julián-naptár volt forgalomban – mely 13 nappal elmaradt a Gergely-naptártól –, az eseménysorozat októberi forradalom néven vonult be a történelembe. A hatalomátvételt követően a bolsevikok hamarosan kisajátították az irányítást, és egy diktatórikus rendszert építettek fel, melyet a szovjetek hálózata révén – majd egy négyéves polgárháború árán – az egész birodalomra kiterjesztettek.

Az 1917 márciusában kirobbant pétervári forradalom rövid időn belül lemondásra ösztönözte II. Miklós orosz cárt (ur. 1894-1917), a – Lvov herceg, majd Alexander Kerenszkij vezette –  ideiglenes kormány pedig egy polgári, demokratikus rendszert hívott életre, a bolsevikok azonban nem elégedtek meg ezzel az eredménnyel. A németek által Oroszországba „csempészett” Lenin – felülbírálva a marxi téziseket – hamarosan permanens forradalmat hirdetett, vagyis a demokratikus átalakulást csak az általa megteremteni kívánt szocialista berendezkedés „előszobájaként” kezelte. A bolsevikok – Lenin, Trockij, Zinovjev, Kamenyev, Buharin és Lunacsarszkij vezetésével – ilyenformán 1917 tavaszán a fennálló rend megdöntését tűzték célul, esélyeik pedig mindegyre nőttek, hiszen a világháborús szerepvállalás erőltetése – konkrétan a sikertelen Kerenszkij-offenzíva – és a gazdaság közeli összeomlása egy újabb forradalomnak kedvezett.

Leninék már az úgynevezett „júliusi napok” 500 000 fős tömegtüntetései során megpróbálták kierőszakolni a fordulatot, de a kísérlet sikertelenül végződött, Trockij egy időre börtönbe, az emigrációból tavasszal visszatért Lenin pedig – a Finn-öböl partjára – illegalitásba került. A nyár eseményei – például a Kornyilov tábornok által vezetett puccskísérlet – és az általános elégedetlenség nyomán azonban 1917 szeptemberében a bolsevikok így is igazi diadalmenetbe kezdtek az Orosz Birodalmat behálózó szovjetekben: Szamarában, Kijevben majd számos más nagyvárosban is többséget szereztek, októberben pedig „meghódították” a fővárost, azaz a pétervári munkástanácsot.

A sikerek nyomán a bolsevikok központi bizottsága október 23-án úgy döntött, hogy eljött az ideje az erőszakos hatalomátvételnek, ezért a hónap végére létrehozták a Forradalmi Katonai Bizottságot, amelynek fő feladata a puccs megszervezése volt. November első napjaiban aztán felgyorsultak az események, november 3-ára ugyanis a leszerelt pétervári katonák zöme, két nappal később pedig a Péter-Pál-erőd helyőrsége is csatlakozott a szervezkedéshez; az ideiglenes kormány ennek láttán úgy döntött, megelőzi a bolsevikokat, és fegyvereseivel november 6-án megszállta a mozgalom legfontosabb központjait, valamint a város középületeit.

Mivel Lenin csak november 7-én tért vissza Pétervárra, ezekben a sorsdöntő órákban Trockij irányította bolsevik összeesküvést, aki a nap során megalkotta a hetedikei akció tervét. Utasításai nyomán a hatalomátvétel reggelére a bolsevikokat támogató katonaság lezárta a fővárosba vezető utakat, majd megkezdte a kulcsfontosságú köz- és kormányépületek elfoglalását. Ez az akció komolyabb vérontás nélkül is eredményesen végződött. Estére már csak az – ideiglenes kormánynak otthont adó – Téli Palota maradt a bukás szélére sodródott polgári kormányzat kezén. Kerenszkij elmenekült, Lenin pedig visszatért a városba, és a Szmolnijban megnyitotta a Szovjetek II. Összoroszországi Kongresszusát.

Este háromnegyed 10 körül aztán megindult a november 7-i puccs leghíresebb, ám az ismert formában soha meg nem történt eseménye, a Téli Palota „ostroma”, mely a később megalkotott mítosz szerint – az Auróra cirkáló jeladása után – komoly harcok árán került a bolsevikok kezére. A valóságban az épület védelme ebben a válságos órában már igencsak gyér volt, elfoglalása tehát nem igényelt komolyabb erőszakot. A benyomuló katonák könnyűszerrel foglyul ejtették a Téli Palota őrségét, valamint az ott tartózkodó minisztereket, ezzel pedig a Kerenszkij vezette ideiglenes kormány a történelem részévé vált.