Megszületik Rajk László

Szerző: Tarján M. Tamás

1909. március 8-án született Székelyudvarhelyen Rajk László kommunista politikus, miniszter.

Rajk 1930-ban lett az illegális kommunista párt tagja, részt vett a spanyol polgárháborúban (1936-39) is. A második világháború idején sorsa igen viszontagságosan alakult: pártja megbízásából 1941-ben hazatért, elfogása után két és fél évet töltött börtönben, antifasiszta tevékenységéért a nyilasok 1944 végén Sopronkőhidára hurcolták. Életét ekkor bátyja, a Szálasi-kormány államtitkára mentette meg.

Rajk a háború után a Magyar Kommunista Pártban politizált, 1946 tavaszán a Nagy Ferenc vezette kormány belügyminisztere, majd 1948-tól külügyminiszter lett. Belügyminiszterségéhez köthető az Államvédelmi Osztály (ÁVO) megszervezése, számos civil intézmény és szervezet (pl. vallási, nemzeti szerveződések) fasisztának bélyegzése és feloszlatása, aktív részese volt az 1947-es kommunista választási csalásoknak (ún. „kékcédulás” választások).

Rajk László neve ma már elsősorban az ellene indított koncepciós per kapcsán ismeretes. 1949-re a kommunista pártban kiéleződött az ellentét a korai magyarországi illegálisok és a moszkvai emigrációból hazatérő Rákosi-Gerő-Farkas-féle kör között. A hatalmi harc részeként, Rákosi közvetlen utasítására fogták perbe Rajkot is, az ellene szóló vád a Horthy-korszak titkosrendőrségével való korábbi együttműködés és – a Nyugat számára folytatott – kémkedés volt.

Rajk vádiratát maga Rákosi szerkesztette (ő választotta még a tanúkat is), vallatói pedig Kádár János és Farkas Mihály miniszterek voltak, akik Rajkot egy ideig azzal hitegették (eredmény nélkül), hogy ejtik ügyét, ha mindent bevall. Több hét vallatás és kínzás után sikerült annyira megtörni, hogy mindent beismerjen. A kivégzéssel végződő per célja az volt, hogy Rákosi megszabaduljon egy veszélyesnek tartott vetélytársától, állítólag sokáig töprengett azon, hogy Nagy Imrét vagy inkább Rajkot válassza.

Rajk Lászlót Nagy Imre kormánya rehabilitálta 1955-ben, majd 1956. október 6-án temették újra. A sírjánál tüntető tömeg jelezte a Rákosi-féle sztálinista rendszer iránti gyűlöletet, azt a feszültséget, ami 1956. október 23-án a forradalom kitörését is eredményezte.