Először száll fel a Wright testvérek repülőgépe

Szerző: Tarján M. Tamás

„A repülés vágyát őseink hagyományozták ránk, akik a történelem előtti korokban tett fárasztó utazásaik során irigykedve figyelték, ahogy a madarak szabadon, teljes sebességgel szálltak a levegőben, felemelkedve az ég végtelen országútjára.”
(Orville Wright)

1903. december 17-én, az észak-karolinai Kitty Hawkban emelkedett levegőbe a történelem első repülőgépe, melyet egy amerikai testvérpár, Wilbur és Orville Wright épített meg, több éves kitartó kísérletezés tapasztalatai nyomán. A Flyer I-es sikere új korszakot nyitott az emberiség történetében, a Wright fivérek érdemeit pedig tovább fokozza az a tény, hogy a repülőgépek gyártása 100 esztendő elteltével is az általuk felismert alapelvek szerint zajlik.

A testvérek közül Wilbur 1867-ben, Orville pedig 1871-ben látta meg a napvilágot; édesapjuk, Milton Wright egy észak-amerikai protestáns felekezet – a Krisztusban Egyesült Testvérek Egyházának – püspöke volt, aki a prédikációk mellett újságot is szerkesztett hívei számára. A két feltaláló állítólag azután kezdett el a repülés gondolatával foglalkozni, hogy a családfő 1878-ban egy helikopter makettjével ajándékozta meg őket, Alphonse Pénaud akkor még álomszerűnek tűnő találmánya mellett pedig a fivérek később más gépekkel is szívesen foglalatoskodtak. A sors végül úgy hozta, hogy a Wright testvérek nem fejezték be tanulmányaikat – Wilbur egy sportsérülés miatt zárkózott be a szülői házba, míg Orville-t a család költözködése akadályozta meg bizonyítványa megszerzésében –, hanem műszaki ismereteik révén különféle kalandos vállalkozásokba fogtak: az 1880-as évek végén nyomdát alapítottak, majd újságírásba kezdtek, később pedig kerékpárgyártásból szereztek maguknak tekintélyes vagyont. A fivérek az utóbbi üzletágból származó jövedelemből finanszírozták a repülőgép feltalálását eredményező kísérleteket is.

Bár a Wright testvérek csak 1899 táján kezdték meg első gyakorlati vizsgálataikat, a levegőnél nehezebb, önerőből repülő jármű elméleti megtervezése jóval korábbra nyúlik vissza. Orville és Wilbur kutatásaikat egészen az alapoktól, a hajózás leghétköznapibb ismereteitől kezdték meg, majd végigvették Leonardo da Vinci és a kortárs feltalálók, többek között Otto Lilienthal, Samuel Langley és Octave Chanute tervrajzait és megfigyeléseit. Jóllehet, Wrighték nem büszkélkedhettek mérnöki diplomával, aprólékos vizsgálataik, kérdésfeltevéseik már a repülés elméletében is forradalmi változásokat idéztek elő: a fivérek kerékpárműhelyében született meg többek között a háromtengelyű vezérlés gondolata, a „szárnyhajlítás” technikája, itt kristályosodtak ki a repülőgép irányításának alapelvei, és ugyancsak ezen a helyen készült el az első légcsavar, vagyis propeller, melynek alapanyaga még fa volt. Orville és Wilbur munkájában komoly segítséget jelentett egyik alkalmazottjuk, Charles Taylor szakértelme, aki nem csak a légcsavar, illetőleg a szárny formájának kikísérletezésére szolgáló szélcsatorna megépítésében jeleskedett, de egyúttal nevéhez fűződött az első – léghűtéses, négyhengeres – repülőgépmotor megalkotása is.

Mint fent említettük, Wrighték 1899-től kísérleteztek különféle légi járművekkel, melyek közül először az Otto Lilienthal által is használt siklórepülőgép továbbfejlesztett változatait küldték a magasba. Egy meteorológus ismerősük javaslatára a fivérek 1900-tól már nem az Ohio állambeli Daytonban, hanem az Atlanti-óceán partján található Kitty Hawkban folytatták vizsgálataikat, ott ugyanis az erős széljárás jóval kedvezőbb feltételeket biztosított a tesztek végrehajtásához. Orville és Wilbur 1903 során Észak-Karolinában építették meg első repülőgépüket, melyet december 14-én próbáltak legelőször levegőbe juttatni, ám a kísérlet során a Flyer I-es szárnya a földbe csapódott. A kudarc után több napos javítási munkálatok következtek, mígnem december 17-én – először az idősebb testvér, Wilbur irányításával – a történelem első repülőgépe ismét megpróbált a levegőbe emelkedni, és ezúttal már sikerrel teljesítette a kitűzött célt. Az első „út” mindösszesen 12 másodpercig tartott, és 39 méteres távolságot jelentett, ezen a napon azonban a fivérek – felváltva – további három próbát is végrehajtottak, melyek közül a negyedik már egy perces légi utazást eredményezett.

Talán hihetetlennek tűnik, de ezek az apró „ugrások” jelezték a repülés korának kezdetét, és gyakorlatilag a Wright fivérek 1903. december 17-i kísérletének köszönhetjük, hogy a repülőgépek ma már több órán át és több ezer kilométeren keresztül is képesek odafenn maradni. Persze, az első sikerek után a feltalálókra még hosszú és keserves küzdelem várt: további öt évre és számos prototípusra volt például szükség ahhoz, hogy Wrighték egy óránál tovább utazhassanak a levegőben. A repülőgépek fejlődése mindazonáltal az 1910-es évekre mindinkább felgyorsult, amiből – jellemző módon – legelőször a hadászat profitált.