Ferenc József és Sisi esküvője Bécsben

Szerző: Tarján M. Tamás

„Kétszeres boldogság számomra, hogy leendő hitvesem kiválasztásakor mélyebb érzelmeimre hallgattam, és szívből remélem, hogy menyasszonyom kiváló tulajdonságaiban megtalálom majd életem boldogságát.”
(Ferenc József császár)

1854. április 24-én tartották Bécsben Ferenc József osztrák császár és Wittelsbach Erzsébet bajor hercegnő esküvőjét. A mindössze 16 esztendős „Sisi” az ifjú uralkodó vonzalmának köszönhetően, nővére helyett lett a Habsburgok birodalmának első asszonya, szabadságszerető, „vadóc” természete miatt azonban nem tudta megszokni a Hofburg sivár környezetét, ezáltal házassága is boldogtalanná vált.

Erzsébet 1837 szentestéjén, Miksa József bajor herceg második leánygyermekeként látta meg a napvilágot. A hercegnő a Wittelsbach-dinasztia Pfalz-Birkenfeld-Gelnhausen oldalágából származott, tehát nem volt királyi sarj, amiért a Hofburgban később számos megaláztatás érte őt. Ehhez hasonlóan Erzsébetet utóbb azért is lenézték, mert neveltetése messze elmaradt azon leányokétól, akiket uralkodók feleségének szántak. Miksa József harmadik gyermeke természetesen nem álmodhatott ilyen rangos kérőkről, ezért Possenhofen kastélyában élő családja jóval liberálisabban nevelte őt.

Sisi „vadóc”, szabadságszerető természete később komoly konfliktusok forrása is lett. Erzsébet élete 1853 augusztusában, egyik pillanatról a másikra, szinte varázsütésszerűen változott meg: a hercegnő ekkor édesanyjával Bad Ischlbe, a Habsburgok hagyományos nyári üdülőhelyére utazott, hogy részt vegyen nővére és a császár eljegyzésén. Ferenc József ekkor már 23 esztendős volt, vagyis az ilyesfajta tervek nagyon is időszerűnek számítottak, a Habsburg-dinasztia első férfijának kiházasítása azonban nem ment egyszerűen. A császár elutasította a szász Szidóniával tervezett frigyet, Anna porosz hercegnőtől pedig ő kapott kosarat, így szinte egyedüli lehetőségként a bajor Wittelsbachok maradtak, akik katolikusok, ráadásul hagyományosan a Habsburgok szövetségesei voltak.

Erzsébet tehát édesanyja, Mária Ludovika Vilma főhercegnő szándéka szerint csupán mellékszereplő lett volna e fontos találkozón, a Bad Ischlben tett látogatás azonban nem várt fordulatot hozott, ugyanis Ferenc József a bajor herceg kisebbik leánya iránt mutatott érdeklődést. Az uralkodó feltehetőleg már az első napokban elhatározta, hogy a 16 esztendős Erzsébetet vezeti majd oltár elé, a terv módosulását pedig a két dinasztia sem bánta; Ferenc József és Sisi házassága tehát szerelemből köttetett, ami a 19. században – főleg egy uralkodó esetében – meglehetősen ritka jelenségnek számított. Mivel a felek első ágon unokatestvérek voltak, egybekelésükhöz a pápa engedélyét is ki kellett kérniük, ám a frigy jelentősége miatt ez nem tartogatott igazi nehézséget. Annál nagyobb problémát okozott viszont Erzsébet számára az 1854 márciusában megkötött házassági szerződés, hiszen a bajor hercegi család 50 000 forintos hozománya és a 700 forint értékű ezüstnemű egy császári kérő esetében igen szerénynek minősült.

A kellemetlenségtől és a bécsi arisztokrácia rosszindulatától a Hofburgban is igyekeztek megvédeni Sisit, ezért Ferenc József 100 000 forintot adott hozzá leendő felesége hozományához, további 12 000 dukátot juttatott neki nászajándékként, Zsófia főhercegné pedig 60 000 dukát értékű ékszert küldött jövendőbeli menyének. Erzsébet számára az esküvőre való felkészülés más megpróbáltatásokat is tartogatott: leendő anyósa utasítása nyomán iskolapadba ültették, hogy viselkedése és műveltsége méltó legyen egy császárnéhoz. A hercegnő 1853 nyarától többek között franciául és olaszul tanult, megismerte a birodalom történetét, illetve olyan ismereteket szerzett, melyek az előírásszerű udvari társalgások – cercle-k – során nélkülözhetetlenek voltak. A szerelemből indult frigy tehát már idejekorán szenvedéssé vált Erzsébet számára, megpróbáltatásait pedig tovább fokozta, hogy fiatal kora miatt gyermekként kezelték őt.

Így érkezett el 1854. április 20-a, a búcsú napja, amikor Erzsébet elhagyta Bajorországot. A vőlegény Linznél fogadta hajóval érkező menyasszonyát, aki április 23-án hatalmas pompával vonult be Bécsbe. A kortársak szerint az 1815-ös bécsi kongresszus óta nem látott ünnepség fogadta a leendő császárnét, Sisi azonban nehezen viselte a hirtelen jött népszerűséget, és a következő napok ünnepségei során mind gyakrabban vonult félre, hogy kisírhassa magát. Az érkezés napján üdvözlő vacsorát rendeztek a Hofburgban, majd másnap, április 24-én este 7 órakor, az ágostonosok templomában megtartották Ferenc József és Erzsébet esküvőjét. A szertartást udvari fogadás, majd több napos ünnepségsorozat követte; a fiatal pár egybekelése alkalmából mintegy 200 fogoly kapott amnesztiát, az újdonsült férj pedig 200 000 forintot osztott szét a Habsburg Birodalom tartományai között. Erzsébet már ezekben a napokban szembekerült a Hofburg gyűlöletes légkörével, melyet sohasem tudott megszokni: eleven, szabadságra vágyó természetét elhervasztotta az udvari élet merevsége, a cercle-k formalitása és Ferenc József állandó távolléte, ráadásul a kamasz császárné felett ott magasodott Zsófia főhercegné, aki könyörtelenül lecsapott menye hibáira.

A Sisi-történetekben oly rettenetesnek ábrázolt anyós valószínűleg nem viseltetett ellenérzéssel Erzsébet iránt, akarnoksága – nem véletlen nevezték őt az egyetlen férfinak a Hofburgban – és menye dacos, szabadságszerető jelleme, megzabolázhatatlansága azonban örök konfliktusforrásnak bizonyult. A 16 esztendős hercegnő, aki Ferenc József iránt érzett vonzalma miatt hagyta el Bajorországot, a házasságkötés után a férjével töltött nyugodt és boldog pillanatokból kapott a legkevesebbet, ellenben nagyon is sok jutott neki az árgus, mindenre kíváncsi tekintetekből és Zsófia főhercegné – tegyük hozzá: nevelő célzatú – intelmeiből és szidalmaiból. Erzsébet megpróbáltatásai idővel csak fokozódtak, hiszen anyósa később gyermekei neveléséből is kizárta a szépséges császárnét, akinek egész életét szomorúságba burkolta a Hofburggal vívott állandó háború, Ferenc József elhidegülése, majd egyetlen fiúgyermeke, Rudolf öngyilkossága.