Knósszosz felfedezőjének születése

Szerző: Tarján M. Tamás

1851. július 8-án született Sir Arthur Evans brit archeológus, a krétai Knósszosz palotakomplexum felfedezője, a minószi civilizáció nyomainak megtalálója és azonosítója.

Evans az angliai Nash Millsben látta meg a napvilágot, egy jómódú, művelt iskolamester, John Evans gyermekeként, aki maga is archeológiával, a brit múlt kutatásával töltötte szabadidejét. A tudós történelmi és antik – nyelvi és irodalmi – műveltségét tehát régészkedő édesapjától szerezte, aki a lovagi cím elnyerése – 1894 – után finanszírozás és hírverés szempontjából is támogatta fia kutatásait. Mivel Evans anyai nagybátyja egy papírmalom birtokosa volt, az archeológus számára a tanulás anyagi feltételei sem okozhattak gondot: a fiatalember először a Harrow School tanulója, majd az Oxfordi Egyetem hallgatója lett, miközben kalandvágya a Kárpátok hegyláncaira, a fagyos Lappföldre és a Balkán-félszigetre vitte őt. 1874-ben Evans elkerült Oxfordról, és Németország egyik legelőkelőbb kutatóegyetemén, a göttingenin folytatta tanulmányait, főként a történelem tárgykörében, de szenvedélyesen érdeklődött az ókori írások, főként a hieroglifák iránt is.

Miután Evans tanulóévei alatt bejárta Európát, a „keleti kérdés”, azaz a Balkán-félsziget rendezésének elismert szakértője lett, aki az első világháború végéig a szláv népek önrendelkezését támogatta. Lehetséges, hogy pártállásában az is szerepet játszott, hogy 1875 augusztusában az egyetemistát és jó barátját – miután vonakodtak bemutatni útlevelüket – az Osztrák–Magyar Monarchia éber határőrei a Száva-parti Slavonski Brodban egy estére hűvösre tették. Keleti utazásai során Evans fokozott érdeklődést mutatott az 1878-ban, Minosz Kalokairinosz által megkezdett krétai ásatások iránt, melyek eredményeként ismeretlen írással ellátott pecsétek százai kerültek elő. Maga Schliemann, Trója megtalálója is foglalkozott a gondolattal, hogy kiássa Knósszoszt, de halála és a munka megszervezésének nehézségei végül közbeszóltak. A török kormányzat ugyanis újra és újra meghiúsította a feltárás megkezdését, mígnem 1900-ban Evans – apja pénzügyi támogatásának köszönhetően – megvásárolta a teljes kutatási területet, és elkezdhette a kutatást Kephala híres dombján – ugyanitt nemsokára aztán az ókor egyik legnagyobb palotakomplexumának romjai tárultak fel.

Evans és az alkalmazásában álló Duncan Mackenzie 1905-re fejezték be az ásatást, mely során az archeológus revideálta korábbi álláspontját a knosszószi romokat illetően: korábban úgy vélte, a föld mélyén egy Tirünszhöz és Mükénéhez hasonló, akháj görögök által épített palota rejlik, olyan, mint amilyeneket korábban Schliemann is felfedezett. Az ásatások során azonban egy több mint 1000 helyiségből – az uralkodói termek mellett, műhelyekből, raktárakból – álló komplexum nyomai tárultak a szeme elé, melynek agyagtáblái és pecsétjei egy korábban ismeretlen, hieroglifikus írásmódot mutattak be. A szemmel látható különbség arról győzte meg Evanst, hogy Knósszosz esetében egy, a mükénéi civilizációnál régebbi kultúrát fedezett fel. Mivel a kiásott palota labirintusszerű alaprajza a régészt a mondabeli, Daidalosz által épített útvesztőre emlékeztette – melyben Minósz király bikafejű, embertestű gyermekét, a Minotauruszt elrejtette –, és a megtalált falfestmények erőteljes bikakultuszról tanúskodtak, az által felfedezett új civilizációt minószinak nevezte el. Szintén a brit archeológus nevéhez fűződött a három különféle krétai írás, a két lineáris és egy hieroglif rendszer felismerése és különválasztása, melyek közül utóbb Michael Ventris sikeresen megfejtette a – legkésőbbi, már görögök által használt – lineáris B írásmódot.

Evans évtizedeken keresztül foglalkozott még Knósszosszal, munkásságának köszönhetően halmozta fel a londoni Ashmolean Múzeum a világ második legnagyobb krétai gyűjteményét. Szolgálataiért és tudományos munkásságáért – apjához hasonlóan – idővel őt is lovaggá ütötték, 1911-ben V. György angol király (ur. 1910-1936) részesítette ebben a megtiszteltetésben. Evans nézetei hosszú évtizedekig meghatározták az ókori Hellász kutatását; a régész úgy vélte, a Mediterráneum számos civilizációja az általa felfedezett kultúrára vezethető vissza, ennek megfelelően például a krétai írásból eredeztette a görög írás mellett a főníciai, kánaáni ábécét, mai írásjeleink elődjét is. Bár Arthur Evans számos nézete nem állta ki az idő próbáját, az 1941-ben – 90 esztendős korában – elhunyt archeológust máig az ókortudomány hőskorának legendás úttörőjeként tartjuk számon.