Danton kivégzése Párizsban

Szerző: Tarján M. Tamás

1794. április 5-én végezték ki a Forradalmi Törvényszék ítélete alapján Georges-Jacques Danton párizsi ügyvédet, a francia forradalom egyik vezető alakját, a Hegypárt korábbi képviselőjét.

Danton a forradalom kezdetekor 30 éves volt, elszegényedve élt a fővárosban, de jó szónoki képességének köszönhetően a zűrzavarban elindult karrierje. Párizs Cordeliers nevű kerületében a felkelők élére állt, egyike volt a Bastille lerombolásáért agitáló szónokoknak. Danton igazi kalandor típus volt, aki a káoszban mintegy szerencsét próbált: demagóg követeléseivel még a jakobinusoknál is radikálisabban lépett fel, eközben Mirabeau márkival ápolt barátságot, és a forradalom hívéül szegődő (Egalité) Fülöp orléans-i herceg orgiáira járt.

Már 1789-ben a monarchia megdöntését támogatta, XVI. Lajos szerencsétlen varennes-i szökési kísérlete után, 1791 júliusában pedig megszervezte a Mars-mezei, sortűzzel végződő tüntetést. Miután 1792-ben a girondista kormány hadat üzent a forradalmat fenyegető Poroszországnak, az ellenforradalmárok megsemmisítéséért agitált, egyik értelmi szerzője volt a Tuileirák 1792. augusztus 10-i ostromának. Párizsi ügyészként, pusztán a királypártiak elrettentése céljából, 1792 szeptemberében mészárlást hajtott végre a börtönök foglyai között. A köztársaság kikiáltása után a volt ügyvéd igazságügyi tárcát szerzett, majd egy időre a megszállt Osztrák-Németalföldre utazott, ahol számos pénzügyi visszaélés fűződött nevéhez.

Danton – távollétében – halált szavazott az 1793. január 21-én kivégzett XVI. Lajos fejére, ezután viszont mérsékeltebb hangnemben kezdett politizálni. Miután visszatért Párizsba, a Gironde padsorába próbált bejutni, ahol vérengzései és korábbi álláspontja miatt elutasítás fogadta. Jobb híján visszaült a Hegypártba, tehát Marat-val és a Robespierre vezette jakobinusokkal került egy platformra. Danton ekkor már sodródott a forradalom egyre erőszakosabb eseményeket hozó árjával: hegypártiként részese lett a Gironde elleni propaganda-hadjáratnak, a királypártiság és poroszbarátság vádjaival állandóan tűz alatt tartották a kormányt. A jakobinusok befolyása közben megnőtt a Nemzeti Gárdában, melynek élén Francois Hanriot 1793. június 2-án a Konventhez vonult, és a gyűlésre szegezett ágyúkkal követelte a Gironde kormányának lemondását.

Megkezdődött a jakobinus diktatúra egyéves időszaka, melynek első intézkedése, a forradalmi logika alapján, a Gironde megsemmisítése volt. Danton sikertelenül próbált kegyelmet kieszközölni a párt tagjai számára, ezzel csak saját magát sodorta gyanúba a diktatúra vezetői előtt. Célja ekkor már a káosz felszámolása lehetett, a Gironde bukását látva felfogta, hogy a rohamosan változó politikai helyzetben, a fokozódó terror közepette az ő nyaka is guillotine alá kerülhet. Danton azonban naiv is volt, mert úgy vélte, a jakobinusok is a stabilitás megteremtésére törekszenek, és megbízhat az őt támogató Robespierre-ben. Így fordult a „veszettek”, a Hébert által vezetett politikai csoportosulás ellen, mely a sans-culotte-ok követeléseit meglovagolva, a terror fokozása és a tehetősek kifosztása érdekében agitált a Pére Duchesne című újság hasábjain.

Danton nem vette észre, hogy Robespierre az hébertisták ellen nem az állam, hanem saját hatalmának biztosítása érdekében lép fel, és hogy a „veszettek” megsemmisítése (1794. március 24.) után ő is sorra kerül majd. Bár többen figyelmeztették, nem volt hajlandó elmenekülni az országból, így egy héttel Héberték kivégzése után őrizetbe vették, elvbarátaival együtt. A Saint-Just által szerkesztett vádiratban a Forradalmi Törvényszék – logikus módon – a királypártiak és a gironde-iak támogatásával vádolta Dantont, de az is súlyosbító körülmény volt, hogy házassága előtt, az 1793-as év során katolizált.

Robespierre tartott attól, hogy a népszerű szónokot, a kenyér árának maximalizálását nemrég kiharcoló politikust a nép rokonszenvvel fogadja majd, de az ötnapos kirakatper meghozta a hatását: amikor április 5-én Danton fellépett a guillotine emelvényére, kivégzését tapsvihar fogadta. A politikus állítólag nagy bátorságról tett tanúbizonyságot tett a per során, többször is megüzenve Robespierre-nek, hogy hamarosan követi majd őt a halálba. Danton jóslata négy hónapon belül be is teljesült.