Először sújt le a guillotine Párizsban

Szerző: Tarján M. Tamás

„Amennyiben a Törvény halálbüntetést ró ki, a büntetés a sérelemre való tekintet nélkül ugyanaz legyen: lefejezés, amit egy egyszerű gépezet hajt végre.”
(Joseph-Ignace Guillotin)

1792. április 25-én, egy Nicolas-Jacques Pellentier nevű férfi lefejezéséhez használták először Párizsban a híres guillotine-t. A nyaktilót eredetileg annak érdekében vezették be a forradalmi Franciaországban, hogy az elítéltek a kivégzés során a lehető legkevesebbet szenvedjenek, később azonban a guillotine mégis a terror rettegett szimbólumává vált.

Ma már szinte közhelynek számít, hogy a nyaktiló feltalálása Joseph-Ignace Guillotin nevéhez fűződik, sőt, sokan azt is tudni vélik, hogy a „lefejező gépet” a forradalmi terror fokozása érdekében állították „munkába”, ezek az állítások azonban meglehetősen távol állnak a valóságtól. Hasonló eszközöket valószínűleg már az ókori perzsák is építettek, a középkori Európában pedig számos helyen használták a guillotine elődjét: a Német-Római Birodalomban Fallbeil, azaz „zuhanó fejsze” néven ismerték a lefejező szerkezetet, Itáliában a Mannaia Italiana alá helyezték a delikvens fejét, a Brit-szigeteken pedig a Halifax Gibbet, vagy a „Skót Szűz” bárdja oltotta ki az elítéltek életét.

A 21. század elején, egy olyan világban, ahol a halálbüntetést már számos országban eltörölték, és másutt is viszonylag ritkán alkalmazzák, a nyaktiló működése félelmet kelthet és kegyetlenséget sugallhat, a korábbi századokban azonban ez volt a kivégzés egyik legemberségesebb formája. Bár olyan hírhedt módszereket, mint a kerékbetörés, vagy a karóba húzás csak extrém esetekben alkalmaztak, a kötél általi halál és a lefejezés szintén komoly szenvedéseket okozott az áldozatoknak; az utóbbi esetben például a hóhér átlagosan kétszer sújtott le, mire a delikvens valóban meghalt. A guillotine ezzel szemben gyors halált ígért, ezért a francia forradalom előtti évszázadokban a nyaktiló valójában kiváltságot jelentett. Joseph-Ignace Guillotin 1789. október 10-én éppen ebből a megfontolásból terjesztette hatpontos javaslatát a Nemzetgyűlés elé, melyben a halálraítéltekkel való humánus bánásmódot szorgalmazta, így a kivégzés során átélt szenvedést is minimalizálni akarta. Guillotin úgy vélte, ezt a számos országban használt nyaktilóval lehetne elérni, melynek használatát a Nemzetgyűlés 1792 márciusában szavazta meg.

Guillotin a továbbiakban viszonylag kevés szerepet játszott a francia nyaktiló elkészítésében, bár ő is tagja volt annak a bizottságnak, mely Antoine Louis, a király orvosának vezetésével tanulmányozta a szerkezetet. A guillotine-t azonban nem a doktor, hanem Tobias Schmidt csembalókészítő építette meg 960 frankért, ezenfelül pedig a francia állam azt is vállalta, hogy minden kivégzés után a levágott fej tárolására használt zsák árának megfelelő összeget fizet a férfinak. A nyaktilót április 15-én a párizsi Bicetre Kórházba vitték, ahol állatokon és halott embereken próbálták ki az új kivégzőszerkezetet, majd ideiglenesen a Gréve téren állították fel azt. A guillotine először 1792. április 25-én csapódott le, az áldozat pedig egy útonálló, Nicolas-Jacques Pellentier volt. Első alkalommal, csakúgy, mint a következő években, nyaktilót a neves Sanson hóhérdinasztia egyik tagja, Charles Henri Sanson kezelte.

Bár a guillotine kezdetben az emberséges kivégzést igyekezett megtestesíteni, napjainkban már mégsem így emlékszünk rá, aminek az a legfőbb oka, hogy 1792. augusztus 21-étől, Louis Collenot d'Angremont lefejezése után mind több politikai elítélt hajtotta a fejét a lecsapódó bárd alá. A forradalom radikalizálódásával egyre gyakrabban tartottak kivégzéseket a Place de la Revolution-on, 1793 januárjában pedig a bukott uralkodó, XVI. Lajos (ur. 1774-1792) is itt fejezte be életét. A girondista kormány alatt, majd a jakobinusok hatalomátvétele után, a terror fokozódásával a nyaktiló egyre szorgalmasabban dolgozott, ezért a köznyelv – Antoine Louis neve nyomán – előbb Louisette, majd rasoir national, azaz „nemzeti borotva”, illetve Madame Guillotine névvel illette, az utóbbi köznévi formája pedig kétes hírnevet hozott az egyébiránt jószándékú doktornak.

Becslések szerint a terroruralom idején összesen 16-40 000 embert végeztek ki a Place de la Revoultion-on. A jakobinusok bukása után egyébként a guillotine továbbra is használatban maradt Franciaországban, a polgári bíróságok által kimondott halálos ítéleteket egészen 1981 szeptemberéig, a halálbüntetés eltörléséig a nyaktilóval hajtották végre, de hosszú ideig alkalmazták azt például Belgiumban, Németországban és a Távol-Keleten, Dél-Vietnamban is.