„A láthatatlan halál”
21 perc olvasásA történelem első tengeralattjáró-támadása
Szerző: Tarján M. Tamás
„Ami a tengeralattjárót illeti, be kell vallanom, vele kapcsolatban csak arra tudok gondolni, hogy miután megfojtotta a legénységét, ott hánykolódik a tengeren.”
(H. G. Wells)
1776. szeptember 7-én, az amerikai függetlenségi háború során hajtották végre a történelem első tengeralattjáró-támadását, amikor a Turtle – sikertelen – kísérletet tett az Eagle brit zászlóshajó elsüllyesztésére.
A tengeralattjáró ötlete – számos modern harcászati eszközéhez hasonlóan – már jóval azelőtt megszületett, hogy alkalmazására a technikai feltételek adottak lettek volna. A víz alatt mozgó jármű ideája már a földrajzi felfedezések korában megfogant, és mindössze 1620-at írtak, amikor az I. Jakab angol király (ur. 1603-1625) szolgálatában álló Cornelis Jacobszoon Drebbel bemutatta saját kezűleg épített alkotását. A kész tervek ellenére ugyanakkor a tengeralattjárók mégsem terjedhettek el, hiszen a víz alatti oxigénellátás és a jármű mozgása rengeteg energiát igényelt volna, ennek biztosítására pedig a gőzgép előtti korban nem volt lehetőség; a problémát a mérnökök – így a Turtle tervezője, David Bushnell is – elsősorban a hajó méreteinek csökkentésével próbálták áthidalni.
Az amerikai feltaláló az 1770-es években a bostoni Yale College-ban – az egyetem elődjének falai között – folytatott kísérletei során került kapcsolatba a tengeralattjáró ötletével, miután különféle víz alatti robbanószerkezetek tervezésével próbálkozott. Bushnell hamar szembesült azzal, hogy bombái alkalmazásához egy speciális járműre is szükség van, mely képes a detonátort eljuttatni a kiszemelt ellenséges hajó alá. Ezzel a céllal készült el az első olyan tengeralattjáró, melyet katonai célokra használtak fel.
Bushnell az 1775. év során építette meg 3 méter hosszú, majdnem 2 méter magas és 0,9 méter széles kabinját, melyet alakja után Turtle, azaz teknős névre kereszteltek el. A világ első harci tengeralattjárója fából készült, világítását felül vastag üvegekkel, a tengerbe alámerülő részeken pedig egy foszforeszkáló gombafaj segítségével biztosították. A járművet teljes egészében izomerővel lehetett irányítani, merülését pedállal működtett szivattyú szabályozta, és evezők biztosították haladását, így aztán a Turtle legfeljebb öt kilométeres óránkénti sebességgel haladhatott, erős hullámzás esetén pedig még ennél is lassabbnak bizonyult.
Miután 1775 során a brit gyarmatosítók és a telepesek konfliktusa háborúba torkollott, Bushnell felajánlotta találmányát az amerikai patrióták számára, így a Turtle próbaútjai már határozott célokat szolgáltak: olyan tengeralattjáróra volt szükség, melynek segítségével fel lehetett számolni az észak-amerikai partokat elzáró brit tengeri blokádot. A tervező és öccse, Ezra 1776 első felében számos kísérleti merülést hajtott végre, miközben a különleges jármű nem csak Benjamin Franklin, de a britek érdeklődését is felkeltette. Az amerikai főparancsnokság először azt a feladatot adta a Turtle számára, hogy támadja meg a blokád alá vont bostoni kikötőben horgonyzó brit flottát. A tengeralattjáró 1776. szeptember 7-én merült először a tengerbe, hogy a mélybe küldje William Howe tábornok zászlóshajóját, a Bostonban horgonyzó Eagle-t; miután David Bushnell öccse, a Turtle legtapasztaltabb kormányosa ebben az időben súlyos betegségben szenvedett, a történelmi jelentőségű akciót egy Ezra Lee nevű önkéntes hajtotta végre.
A világ első tengeralattjáró-támadása végül sikertelenül zárult, mivel Lee – talán tapasztalatlansága, talán a megerőltető út következtében – nem tudta rögzíteni az Eagle horgonyára szánt robbanószerkezetet. A bomba a menekülő tengeralattjáró és a hajó között robbant fel, és teljesen ártalmatlannak bizonyult. A kudarc ugyanakkor nem szegte az amerikaiak kedvét, a Turtle a későbbiekben még számos támadást hajtott végre a Hudson folyón, igaz, egyik akciót sem koronázta siker. Ennek oka elsősorban az volt, hogy a tengeralattjárót egyedül tervezője tudta volna precízen irányítani, ő viszont nem rendelkezett kellő fizikai erővel az egyszemélyes jármű hajtásához.
A Turtle karrierje igencsak rövidre sikerült, az 1776 novemberében, Fort Lee mellett vívott csata során ugyanis a britek azt a hajót is elsüllyesztették, amelyik a tengeralattjárót szállította. Első találmánya viszonylagos kudarca ellenére Bushnell később sem hagyott fel kísérleteivel, és – mint az amerikai hadsereg mérnöke – az 1783-ig húzódó háború során számos – jóval hatásosabb – robbanószerkezetet tervezett. A tengeralattjárók tökéletesítéséig viszont még hosszú út vezetett, pedig az ipari forradalom lehetőséget teremtett arra, hogy a 19. században a tengeri hatalmak kísérletet tegyenek a víz alatt mozgó járművek rendszeresítésére.