John Rolfe és Pocahontas esküvője

Szerző: Tarján Tamás

„A kivégzésem percében Pocahontas a saját fejét kockáztatta, hogy megmenthesse az enyémet; és nem csak ennyit tett, de arra is rábeszélte apját, hogy engem biztonságban visszakísérjenek Jamestownba.”
(Részlet John Smith kapitány úti beszámolójából)

1614. április 5-én tartották John Rolfe dohányültetvényes és Pocahontas „indián hercegnő” esküvőjét a virginiai Jamestown városában.

Pocahontas, akinek alakját ma leginkább a Walt Disney Pictures által készített rajzfilm szerelmes hősnője alapján szokták elképzelni, a mintegy 30 virginiai törzs felett uralkodó Wahunsonacock gyermeke volt, akit az angolok csak „powhatan főnök” néven emlegettek. Az indián leány 1595 körül látta meg a napvilágot, és eredetileg a Matoaka nevet viselte, az európaiak azonban Pocahontasként ismerték meg őt, mely becenév „játékos kedvű” és „legkedvesebb leányom” jelentéssel bírt.

Mivel a powhatan főnök számos algonkin nyelven beszélő törzset egyesített uralma alatt, gyermekét az angolok később hercegnői titulussal ruházták fel, ám Pocahontas édesanyja vélhetően egy egyszerű asszony volt, akit az indián szokások szerint a leány születése után visszaküldtek falujába. A „hercegnő” maga is a közrendű nők sorába került volna, azonban körülbelül 12 esztendős korában sorsa új irányt vett. 1607-ben történt, hogy az Észak-Amerika gyarmatosítására törekvő britek számos sikertelen kísérlet után végre partra szálltak a kontinensen, és megalapították Jamestown városát, mely később az első időtálló fehér kolóniának bizonyult.

Az I. Erzsébet (ur. 1558-1603) tiszteletére Virginia névre keresztelt gyarmat benépesítése azonban igencsak emberpróbáló feladatnak bizonyult: az európaiak a szélsőséges időjárás és az éhínség mellett az indián törzsek támadásaitól is rengeteget szenvedtek, amit John Smith kapitány úgy akart orvosolni, hogy felderítő útra indult a szárazföld belsejébe. A vakmerő férfi által vezetett expedíció tagjai azonban 1607 decemberében a powhatan főnök fogságába kerültek, aki az összes angolt lemészároltatta, ám Smith életét valamilyen oknál fogva mégis megkímélte. A felfedező szerint az akkor körülbelül 12 esztendős Pocahontas mentette meg őt a haláltól, aki állítólag testével akadályozta meg, hogy a powhatanok meggyilkolják. Az indián leány történetének romantikus adaptációja nyomán elterjedt az a toposz, hogy Pocahontas azért lépett közbe, mert beleszeretett John Smithbe, ám a kutatók erre semmiféle bizonyítékot nem találtak.

Akármi is motiválta Pocahontast, az vitathatatlan tény, hogy a powhatan főnök hamarosan visszaküldte Smith kapitányt Jamestownba, és a későbbiekben hathatós segítséget nyújtott a kolónia fennmaradásában, melyet 1608-ban egy tűzvész majdnem teljesen elpusztított. Az őslakók és az európaiak közeledésében a fiatal leány is kulcsszerepet játszott, miután azonban John Smith súlyosan megsebesült és visszatért Angliába, a két nép viszonya ismét elmérgesedett. 1610-ben háború tört ki a powhatan főnök népe és a telepesek között, mely során – 1613-ban – az angolok túszul ejtették Pocahontast.

A „hercegnő” különleges státusáról tanúskodik, hogy a De La Warr báró vezette gyarmatosítók rajta keresztül próbáltak békét kieszközölni az indiánoknál, az egyezkedési kísérletek alatt azonban emberségesen bántak vele, így a fogságban megtanult angolul és felvette a keresztény hitet. Pocahontasnak a keresztségben kapott Rebeka neve sok szempontból már elővetítette küldetését, hiszen – a bibliai Rebekának, Jákob és Ézsau édesanyjának a története nyomán – azt szimbolizálta, hogy valamilyen módon az indián hercegnő is két nép „szülőanyja” lehet. Ez a gondolat vezethetett oda, hogy Virginia kormányzója támogatólag lépett fel John Rolfe dohányültetvényes házassági tervét illetően, aki 1614. április 5-én oltár elé is vezette az akkor körülbelül 19 esztendős Pocahontast.

Rolfe, a világhírű virginiai dohánytermesztés megalapozója az esküvő után birtokára vitte fiatal feleségét, aki 1615-ben egy fiúgyermekkel ajándékozta meg őt. Pocahontas és az újszülött, Thomas különös státust élvezett Virginiában, hiszen ők garantálták az angolok és a powhatanok közötti békét, ám ennél is fontosabb volt I. Jakab (ur. 1603-1625) és a birodalom számára, hogy a frigy sikeres lépés volt az észak-amerikai indiánok keresztényre hitre térítésében. Ezzel magyarázható, hogy Rolfe és családja a következő évben Angliába utazott, ahol a főúri körök nagy szeretettel fogadták Pocahontast, I. Jakab pedig udvarába, a Whitehallba is meghívta a fiatal nőt. A família egy időre Middlesexben telepedett le, 1617 márciusában azonban John Rolfe úgy döntött, visszatér az Újvilágba. A férfi hajóra is szállt családjával, ám az induláskor rejtélyes betegség – talán himlő, vagy tuberkulózis – fertőzte meg Pocahontast, aki a Temze partján, Gravesendben fejezte be életét.

John Rolfe később hátrahagyta fiát, és egyedül utazott vissza Amerikába, ahol Pocahontas halálát követően kiújult az ellenségeskedés az indiánok és az európaiak között. 1622-ben az ültetvényes is életét vesztette a háborúban, ennek ellenére felnőttként a pár egyetlen gyermeke, Thomas Rolfe is hazatért az Újvilágba, ahol a gyarmatok megbecsült polgára lett, leszármazottai között pedig olyan hírességeket találhatunk, mint Percival Lowell csillagász, vagy Nancy Reagan first lady. Miközben utódai Virginia legelőkelőbb családjaival kerültek rokonságba, az „indián hercegnő” a mitikus hősnők közé emelkedett: bár a napjainkban népszerű Pocahontas-kép nagyrészt elfedte az asszony valódi jelentőségét, története máig tanulságul szolgál arra, hogy eltérő népek és kultúrák igenis békében élhetnek egymással, ehhez pedig néha egy házasság is elegendő.