Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem halála

Szerző: Tarján M. Tamás

1613. március 28-án hunyt el Csehországban Báthory Zsigmond, a trónjáról háromszor lemondó erdélyi fejedelem.

Az uralkodó Báthory Kristóf váradi kapitány fia, Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király (ur. 1571/76-1586) unokaöccse és örököse volt. Az 1581 óta Lengyelországban tartózkodó fejedelem előbb apját, majd annak 1581-es halála után Zsigmondot tette meg vajdának, de egészen 18 éves koráig (1588-ig) a mellé rendelt tanács, majd 1586-tól Ghiczy János kormányzó irányította helyette az országot. Báthory Zsigmond katolikus vallású volt, ami a reformált Erdélyt aggodalommal töltötte el, a fejedelmet ugyanis jezsuita szellemben nevelték, később lehetővé is tette a kitiltott rend visszatérését.

Báthory politikáját vallási orientációja alakította, gyóntatóján, Alfonso Carillo atyán keresztül próbált közeledni I. Rudolf császárhoz és magyar királyhoz (ur. 1576-1608). 1594-ben felmondta a török hűbért, és a román fejedelemségekkel együtt belépett a tizenöt éves háborúba a Habsburgok oldalán. A fiatal fejedelem így elnyerte Habsburg Mária Krisztierna főhercegnő kezét, házasságuk azonban botrányosra sikeredett Zsigmond homoszexualitása vagy impotenciája miatt.

A fejedelemség a háborúban kezdetben győzelmeket aratott, visszaszerezte Lippa és Jenő várát, Havasalföldön pedig Calugareni és Gyurgyevó mellett román szövetségeseivel, Bocskai István vezérletével legyőzte a nagyvezér seregét. A küzdelemre azonban rányomta bélyegét, hogy 1596-ban Mezőkeresztes mellett a keresztény szövetségesek egy szinte megnyert ütközetet elveszítettek a törökök ellen – a tábort elérő szövetségesek fosztogatni kezdtek, mire az oszmánok megfordították a csatát – ráadásul elesett Eger vára is. Zsigmond a török megtorlástól félve 1597 során lemondott, s elfogadta kárpótlásul Oppeln és Ratibor sziléziai hercegségeket (ezt ajánlották fel a Habsburgok már János Zsigmondnak is).

Egy év múlva azonban váratlanul meggondolta magát, puccsal eltávolította rokonát, Boldizsárt a hatalomból, és visszaült trónjára. Elhatározása fél évig tartott csupán, ekkor öccsére, Andrásra ruházta hatalmát, újból elhagyta Erdélyt, majd András halála után harmadszor is visszatért. 1601-es trónra lépése után az erdélyi nemesség nyomására  szembefordult a Habsburgokkal, Giorgio Basta császári tábornok seregei azonban Goroszló mellett legyőzték, és Vitéz Mihály havasalföldi fejedelemmel együtt fokozatosan bekerítették. Báthory 1602 nyarán mondott le utoljára, végleg Csehországba vonult, ahol utód nélkül hunyt el.