Matteo Ricci jezsuita szerzetes halála

Szerző: Tarján M. Tamás

1610. május 11-én hunyt el Matteo Ricci, a Kína és Európa közötti kulturális kapcsolatokat megalapozó polihisztor, jezsuita szerzetes.

Ricci az itáliai Marche tartományban született1552-ben, gyermekkorában a Jezsuita Rend iskolájában tanult, melynek később maga is tagja lett. A szerzetes 1577-ben határozta el, hogy csatlakozik az Indiába induló misszióhoz, a következő esztendőben már a portugál Goa gyarmaton volt, ahonnan négy évvel később feljebbvalója a Kína déli partvidéke mentén fekvő Makaó szigetére küldte őt. A térségben évtizedek óta kereskedő portugálok és misszionáriusok a 16. század derekán még a lehető legkevesebbet érintkeztek a kínaiakkal: a Makaón élőket ugyan katolikus hitre térítették és európai normák szerinti életre kötelezték őket, de nyelvüket nem tanulták meg. Három évvel Ricci érkezése előtt, 1579 nyarán hívta meg a makaói rendfőnök az olasz Michele Ruggierit abból a célból, hogy tanuljon kínaiul és készítsen elő egy missziót a szigettel szemben elterülő birodalomba.

Ricci megérkezése után a Szent Pál Jezsuita Kollégiumban hamarosan elkezdte tanulmányozni Kína nyelvét és szokásait, majd 1583-ban Ruggierivel közösen útra kelt és a Makaóhoz közel fekvő Guangdong kínai tartományban térített, a kínai kormányzó engedélyével Zhaoqing városában telepedhettek le. Ebben a városban készítette el Ricci kínai–portugál szótárát, elsőként birkózva meg azzal, hogy a kínai nyelvben képzett hangokat a latin ábécé jeleire fordítsa át, megkönnyítve ezzel a kínai nyelv tanulását.

Ugyanitt rajzolta meg híres világtérképét is, mely egyesítette az európai és kínai földrajzi ismereteket. Ricci atlasza szimbolizálja a kínai és európai kultúra találkozását, ami mindkét fél számára hasznos gyümölcsöt hozott: miközben a szerzetes kínaira fordította Euklidész matematikai műveit és a Biblia egyes részeit, megismerkedett a konfuciánus filozófiával, a kínai csillagászat eredményeivel, tudását latin nyelven átadta Európa számára is. Ricci Kínában gyarapított páratlan műveltségének köszönhetően túlélte a kínai kormányzók szeszélyét, miután elüldözték Guangdongból, Nanking városába ment, majd 1598-ban a császári fővárosban, Pekingben telepedhetett le, mint a jezsuiták kínai missziójának vezetője.

Ricci az éppen zajló koreai-japán háború miatt csak 1601-ben juthatott be – első európaiként – a Tiltott Városba, ahol a Ming-dinasztia császára, Wan-li tanácsadói ranggal honorálta tudását. Bár a szerzetes soha nem találkozhatott az uralkodóval, a császár által adott privilégiumok jelentősen megkönnyítették a kínai missziók helyzetét. Ricci nagy tömegeket, számos udvari méltóságot térített meg Pekingben, megalapította a császárvárosban a Szeplőtelen Fogantatás katedrálisát, miközben egyre jobban asszimilálódott az őt körülvevő kulturális környezetbe. 1600 után már többször került összetűzésbe a ferences és domonkos szerzetesekkel nézetei miatt, mert hivatását már nem az új hit terjesztéseként, hanem a kínai istenhit tökéletesítéseként fogta fel.

Ricci 1583 után egész életét Kínában töltötte, az őt övező általános megbecsülést jelzi, hogy első európaiként nem a keresztények számára kijelölt Makaón, hanem Pekingben temették el, Európában pedig 1984-ben kezdeményezték boldoggá avatását. Matteo Ricci térítő munkássága ugyan a 18. század során kudarcra jutott, mivel a missziók elhagyták a Távol-Keletet, de a kínai és európai kultúra közti párbeszéd megteremtésével hatalmas tettet hajtott végre, amit méltán dicsérnek mind a mai napig.