Kolumbusz Kristóf elindul Amerikába

Szerző: Tarján Tamás

1492. augusztus 3-án indult el Palos kikötőjéből Kolumbusz Kristóf három hajója, a Santa Maria, a Nina, a Pinta, hogy az Atlanti-óceánon nyugati felé haladva elérjék Kínát és a Távol-Keletet. Az Amerika felfedezésével végződő expedíció a történelem egyik legjelentősebb utazása volt, mely új szakaszt hozott a portugálok által megkezdett gyarmatosítás folyamatában.

A genovai származású tengerész, Kolumbusz már az 1480-as évek közepétől támogatókat keresett azon tervéhez, hogy nyugat felé hajózva elérje a gazdag fűszertermő vidékeket. Mivel a hajós Lisszabonban telepedett le, ötletével elsősorban II. János királyt (ur. 1481-1495) próbálta megnyerni magának, de portugál földön csak elutasításra talált. A luzitán hajósok ugyanis ekkor már több évtizede azon dolgoztak, hogy Afrika megkerülésével jussanak el Indiába, ami éppen Kolumbusz feltűnése után hozott sikert: Vasco da Gama 1488-ban elérte a Jóreménység fokát, ahonnan az áhított cél már csak egy ugrásra tűnt. Portugáliának tehát nem állt érdekében a bizonytalan nyugaton kísérletezni, és ezt János 1488-ban egyértelműen Kolumbusz tudtára adta.

A tengerész ekkor a Spanyolországot de facto egyesítő katolikus uralkodókat, Aragóniai Ferdinándot (ur. 1479-1516) és Kasztíliai Izabellát (ur. 1474-1504) kereste meg ötletével, de a házaspár nem ígért neki semmi bizonyosat, mert ebben az időszakban elsősorban a Granada elleni háborúval, a reconquistával volt elfoglalva. Szimbolikus jelentőségű is lehet, hogy az expedíció szempontjából sorsdöntő találkozásra éppen Alcázarban, a muszlimok elleni eredményes háborút követően került sor; a katolikus uralkodók a fenti kastélyban fogadták el Kolumbusz kérelmét, admirálisi címmel ruházták fel, és három hajót adtak számára, melyhez a palosi kikötőben gyűjthetett legénységet. A Santa Maria, a Nina és a Pinta, Kolumbusz gyors szervezésének köszönhetően, 1492. augusztus 3-án este elindulhatott az ismeretlen nyugati félteke felfedezésére.

Az expedíció nem indult túl szerencsésen a genovai tengerész számára, ugyanis egyik hajója sérülése miatt már a Kanári-szigeteknél kikötőbe kellett vonulnia. Kolumbusz csak szeptember 6-án indulhatott tovább nyugat felé, de útja a továbbiakban sem a tervek szerint alakult: először az iránytű „rendetlenkedése” okozott problémát, idővel pedig az utazás látszólagos eredménytelensége okozott konfliktust. Kolumbusz azért indult nyugat felé, mert hitt a gömb alakú Föld ideájában, ugyanakkor számításai és szerzett információi alapján jelentősen alábecsülte annak kerületét. A felfedező úgy vélte, négy hét alatt elérheti Kína partjait, a határidő lejártával azonban még mindig a nyílt óceánon hajózott.

Ha hihetünk a beszámolóknak, Kolumbusz – október 12-én – szinte a lázadás előtti utolsó pillanatban pillantotta meg a szárazföldet, San Salvadort – indián nyelven Guanahanít –, mely valószínűleg a Bahamák egyik szigete volt. Itt találkozott először az őslakókkal, akiket az indiai szubkontinens népeinek vélt, és ezért indiainak – tehát indiánnak – keresztelt el. Az expedíció során a Santa Maria, a Nina és Pinta elhajózott Kuba mellett – a szigetet Kolumbusz Kína részének vélte –, majd partot ért Hispaniola földjén, ahol az admirális egy 39 fős kolóniát alapított. A karibi térségben a spanyolok elsősorban fűszereket és aranyat kerestek, és – annak ellenére, hogy nagyrészt elmaradott területeket fedeztek fel – kutatásaik némi eredményt is hoztak. Kolumbusz 1493 januárjában indult vissza Spanyolországba, nemesfémmel, fűszerrel, ismeretlen növényekkel és indián foglyokkal a fedélzeten.

A királyi udvarban az admirálist szinte hősként fogadták, elhalmozták címekkel és kitüntetésekkel, majd hamarosan egy újabb úttal bízták meg. Kolumbusz Kristóf élete során még három expedíciót szervezett Amerikába, amit egyébként egészen haláláig India és Ázsia földjének hitt. Tévedései dacára a genovai hajós 1492-es útja történelmi jelentőséggel bírt, mivel felfedezéseivel megalapozta a születő spanyol világbirodalmat és az egész világot feltáró földrajzi felfedezések korát.