„A láthatatlan halál”
21 perc olvasásA pozsonyi egyetem születése
Szerző: Tarján M. Tamás
1465. május 19-én kelt II. Pál pápának azon bullája, melyben engedélyezte Hunyadi Mátyás király (ur. 1458-1490) számára egy magyarországi egyetem megalapítását.
Korábban Nagy Lajos király (ur. 1342-1382) 1367-ben, Pécsett, illetve Luxemburgi Zsigmond (ur. 1387-1437) 1395-ben, Óbudán hozott létre felsőoktatási intézményeket, ezek azonban a legjóindulatúbb becslések szerint is 1410 körül befejezték működésüket. Hunyadi Mátyással 1458-ban egy bőkezű mecénás került a magyar trónra, akit humanista műveltségű bizalmasai, köztük az esztergomi érsekké tett Vitéz János kancellár is ösztönöztek arra, hogy a korábban Itáliából szerzett tudást – megsokszorozva a magyar diákok számát – Magyarországon is elérhetővé tegye.
Az 1465. május 19-i bulla felhatalmazta Mátyást, hogy egy tetszése szerint kijelölt helyen alapítson egyetemet, szabadon választott fakultásokkal, annak tanárait pedig lássa el rendszeres fizetéssel. A bolognai egyetem mintájára szervezett és berendezett intézményt Vitéz János saját érseki székhelyén akarta elhelyezni, ám mivel Gmaintl István pozsonyi polgár a kincstárra hagyta vagyonát, az Academia Istropolitania –Istropolis Pozsony ógörögösített neve volt – 1467-ben ebben a városban nyitotta meg kapuit.
Az egyetem legfőbb szervezője a magánvagyonából bőkezűen adakozó Vitéz lett, aki német mintára – kancellárként – az intézmény vezetését is elvállalta. Mátyás hívására számos nemzetközi hírű oktató jött Magyarországra tanítani, megfordult Pozsonyban például Regiomontanus, a kopernikuszi világkép egyik előfutára, a lengyel Ilkusz Márton csillagász vagy az itáliai Johannes Gattus teológiaprofesszor is. A királyi támogatás az oktatók finanszírozásában mutatkozott meg, ezenfelül Taddeo Ugoleto, a Corvinák felügyelője még könyvtárat is szervezett az egyetem számára.
Az intézmény fénykora az 1467-70-es esztendőkre tehető; miután Mátyás viszonya megromlott összeesküvést szervező kancellárjával, az Academia Istropolitana csillaga is leáldozott. Vitéz János 1472-ben bekövetkező halálával a hírneves oktatók elhagyták Pozsonyt, Mátyás uralkodása után pedig hivatalosan is megszűnt az oktatás. II. Ulászló (ur. 1490-1516) idejéből már arra találunk forrásokat, hogy az egyetem épületét fegyvertárnak használták, tetőcserepeit pedig elhordták. Pozsony városában ezután évszázadokig nem volt felsőoktatási intézmény: bár II. Ferdinánd (ur. 1619-1637) tervbe vette egy új egyetem alapítását, az csak II. József (ur. 1780-1790) 1784-es rendeletével nyithatta meg újra kapuit.