Megkezdődik Jeanne d'Arc pere

Szerző: Tarján M. Tamás

„Azt mondod hát, hogy te leszel a bírám; nem tudom, valóban így van -e: de figyelj arra, hogy ne ítéljenek el engem igaztalanul, mert azzal nagy veszélybe sodornád magadat. Figyelmeztettelek, és ha Isten büntetése így is utolér, én megtettem a kötelességemet.”
(Részlet Jeanne d'Arc Cauchon püspöknek tett vallomásából)

1431. január 9-én vette kezdetét Jeanne d'Arc, az „orléans-i szűz” pere, akit az előző év során Compiégne mellett fogtak el a burgund herceg szövetségesei. Miután VII. Károly francia király (ur. 1422-1461) nem váltotta ki rabságából a százéves háború menetét megfordító leányt, Luxemburgi János ligny-i gróf az angolok kezére adta Jeanne-t, akit az inkvizíció később máglyahalálra ítélt.

A domrémy-i születésű parasztleány azon kevesek közé tartozik, akik valóban a „semmiből érkeztek”, és pusztán karizmájukkal, egyéni teljesítményükkel terelték új mederbe a történelem folyamát. Attól kezdve, hogy az isteni parancsra hivatkozó Jeanne d'Arc megjelent Vaucoleurs-ben, és meggyőzte az ottani nemeseket elhivatottságáról, majd Chinonban a dauphin, Károly bizalmát is elnyerte, a százéves háború eseményei gyökeresen új irányt vettek. Jeanne előbb a francia ellenállás utolsó mentsvárának, Orléans-nak a felmentésében segédkezett, majd Patay mellett vereséget mért Sir John Fastolf erőire, hogy aztán egy hónappal később, Reimsben az általa támogatott férfit VII. Károly néven Franciaország törvényes királyává tegye.

Jeanne d'Arc tehát néhány hónap alatt valóra váltotta azt, amit a szentek állítólag megjósoltak neki, ezután azonban látszólag elhagyta őt a hadiszerencse, hiszen Párizs őszi ostroma kudarccal zárult, 1430 májusában, Compiégne megvívásánál pedig a legendás hírnévre szert tett parasztleány az angolok fogságába esett. Sokan egyébként a vereségek okát abban vélték megtalálni, hogy Károly trónra segítése után Jeanne mindinkább a maga feje után ment, így például 1429 őszétől hadi vállalkozásait már gyakran az uralkodó engedélye nélkül indította meg.

Valószínűleg ez is fontos szerepet játszott abban, hogy VII. Károly a compiégne-i balszerencsés támadás után nem sietett Jeanne d'Arc segítségére, holott a leányt rabságban tartó Luxemburgi János ligny-i gróf több alkalommal is felajánlotta neki foglya átadását. A döntése miatt máig bírált uralkodó azonban nem fizette ki a hadvezéréért követelt váltságdíjat – ezt egyesek a Jeanne-t ért boszorkányvádakkal, mások a király diplomáciai terveivel hozzák összefüggésbe –, így a leány hónapokig a beaurevoir-i kastély foglya maradt, ahonnan egyszer a szökést is megkísérelte. Károllyal ellentétben a parasztleánytól rettegő angolok már nem bizonyultak szűkmarkúnak, így aztán 10 000 livre ellenében Jeanne d'Arc előbb Arras-ba, majd Le Crotoyba, végül decemberben Rouen városába került, ahol Bedford hercegének – a kiskorú VI. Henrik király (ur. 1422-1461/1470-1471) régensének – utasítására a 18 esztendős leányt az inkvizíció kezére adták.

Az angolok szándéka egyértelmű volt: abban az esetben, ha az egyházi hatóságok bűnösnek találják Jeanne-t, az általa megkoronáztatott uralkodó, VII. Károly legitimitása súlyos mértékben csorbult volna. Az eljárás hitelességének megindoklása érdekében a leányt – sokadszor élete során – ismét szüzességi vizsgálatnak vetették alá, majd legátusokat küldtek szülőfalujába, Domrémybe azzal a céllal, hogy bizonyítékot találjanak az általa folytatott sötét praktikákra. Az 1431. január 9-én kezdődő előzetes vizsgálatok végül eredmény nélkül zárultak, így elvileg a Bedford herceg által befolyásolt inkvizíciós törvényszéknek semmilyen oka nem maradt az eljárás lefolytatására.

Természetesen az angolok nem tettek le arról, hogy egyik legveszélyesebb ellenségüket – aki ráadásul csupán egy egyszerű parasztleány volt – megsemmisítsék, így Pierre Cauchon beauvais-i püspök vezetésével és Jean Le Maistre inkvizítor-helyettes nevében a per előkészítése tovább folytatódott. A Jeanne d'Arc elleni eljárás tehát jogi szempontból szinte minden normát lábbal tiport: az a tény, hogy a vizsgálatot vezető klerikusok nem voltak illetékesek a domrémy-i parasztleány ügyében, illetve, hogy a női foglyot férfiak között tartották fogva, csupán a jéghegy csúcsának számított, ennél sokkal súlyosabb bűn volt, hogy a francia vallatók a latinra való átültetés során esetenként meghamisították a leány szavait, fenyegették és – teológiai buktatókkal – igyekeztek tőrbe csalni foglyukat.

A később több másolatban fennmaradt peranyag mindamellett nagyon érdekes kordokumentumnak számít, ugyanis a február és március során zajló kihallgatásokon Jeanne d'Arcot nem csak vízióiról, illetve a férfiruha felöltésének okairól kérdezték, hanem részletesen el kellett beszélnie egész életét, ennek köszönhetően pedig mi is betekintést nyerhetünk egy 15. századi átlagos parasztleány mindennapjaiba. Bár Jeanne nem rendelkezett magas intellektuális képességekkel – írni viszont tudott –, vallatása mégis kemény diónak bizonyult, hiszen a fennmaradt iratok tanúsága szerint a fogoly elég körültekintően beszélt ahhoz, hogy ne kerülhessen eretnekség gyanújába. Egy koncepciós per során természetesen a vádlott ügyessége és bátorsága vajmi keveset nyomott a latban, így 15 meghallgatás után, 1431. március 26-án Jeanne d'Arc ügye a tárgyalás stádiumba lépett, melynek végén többek között bálványimádásban, hamis prófétálásban, hazudozásban és árulásban is bűnösnek találták, ezért pedig máglyahalálra ítélték.

A mindössze 19 esztendős leányt 1431. május 29-én adta át az inkvizíció a világi hatóságoknak, másnap pedig Franciaország megmentőjét Rouen városában máglyán megégették. Az angolok az ítélet végrehajtásakor kegyetlenül precízek voltak: Jeanne d'Arc halálának igazolására a máglya leégése után az elszenesedett testet is közszemlére tették, majd hamuvá égették annak érdekében, hogy a nép később ne gyűjthessen ereklyét a mártírtól. A fiatal leány emlékét azonban nem lehetett tűzzel elpusztítani, Jeanne karizmatikus egyénisége ugyanis ezután is elegendő erőt adott ahhoz, hogy Franciaország felülkerekedjen a kiskorú VI. Henrik uralkodása miatt meggyengülő szigetországiakon.

A január 9-én kezdődő botrányos eljárásban kimondott ítélet sem maradt sokáig érvényben, mivel VII. Károly 1455-ben felülvizsgálatot kezdeményezett Jeanne d'Arc ügyében, III. Callixtus pedig már a következő évben – Cauchon kiátkozásával egy időben – ártatlannak találta a fiatalon elhunyt leányt. Jeanne a későbbi évszázadokban a szabad Franciaország egyik legnépszerűbb szimbóluma lett, akit mártírrá nyilvánítása után körülbelül 450 évvel, 1909-ben boldoggá, 1920-ban pedig a köztársaság védőszentjévé avattak.