Alekszander Nyevszkij győzelme a csúd-tavi jégcsatában

Szerző: Tarján M. Tamás

1242. április 5-én vívták meg a csúd-tavi „jégcsatát”, mely ütközetben Alekszander Nyevszkij novgorodi fejedelem legyőzte a Német Lovagrend, a Kardtestvérek rendje és Dánia által küldött keresztes hadsereget.

A Baltikum térsége a 13. század előtt köztes terület volt a nyugati és az ortodox keresztény államok között: a létrejövő orosz fejedelemségek nem gondoltak arra, hogy a térség pogány népeit megtérítsék, csupán kereskedelmi partnerként léptek velük kapcsolatba.

A Szentföldön jelentőssé váló, Európában is számottevő erőt képviselő lovagrendek 1200 után legfőbb missziós célpontjuknak a Balti-tenger keleti partvidékét tekintették. A Magyarországon is megforduló Német Lovagrend 1233-ban leigázta a poroszokat és Marienburg székhellyel szuverén államot hozott létre. Később a rend soraiból kiválva, a meghódított Livóniában hamarosan létrejött a Kardtestvérek rendje is, a két keresztes rend aztán meghódította a pogány líveket és kúrokat, elfoglalta a mai lett és litván államok területét. Ezzel egy időben Svédország a finnek térítésével, Dánia pedig a pogány észtek meghódításával biztosította jelenlétét a térségben.

A „senki földje” az 1230-as évek végére tehát eltűnt, a keresztesek pedig úgy vélték, a pogányok legyőzése után ideje visszatéríteni a Rómától elpártolt, hitehagyottnak tartott ortodox orosz fejedelemségeket is, melyeket ráadásul az 1240-ben záruló mongol támadás jelentősen meggyengített és hűbéri sorba kényszerített. Még az 1240-es esztendőben indult egy sikertelen svéd támadás, melyet Alekszander novgorodi fejedelem a Néva torkolatánál vert vissza, elnyerve a „Nyevszkij”, vagyis névai jelzőt. A dánok és lovagrendiek által indított újabb támadás azonban már felülmúlta Sándor erejét, a keresztesek elfoglalták Izborszk erődjét, majd a jelentős kereskedőváros, Pszkov is kezükbe került. Sándor ráadásul Novgorodban sem volt biztos pozícióban, 1241-ben elüldözték fejedelmi székéből, igaz, a lovagrendiek sikerei miatt hamarosan visszatérhetett trónjára.

Nyevszkij mongol hűbérurai és az orosz városok segítségével mintegy 5000 embert gyűjtött, élükön 1242. április 5-én a Csúd-tó jegén szállt szembe a fele akkora, ám képzettebb keresztes sereggel. A csata elején Alekszander Nyevszkij csapata kihasználta számbeli fölényét, körbezárta a lovagsereget, kampókkal rántva le lovaikról a német és dán vitézeket. A bekerítés ellenére a győzelmet nem volt egyszerű kivívni, a keresztesek ugyanis derekasan harcoltak, a csatát a Csúd-tó jege döntötte el, melyet a kiömlő vér és a harcolók súlya jelentősen meggyengített, így az beszakadt a két sereg alatt.

A győztes novgorodi fejedelem a csatát nagy veszteségek árán nyerte meg, ám diadala sorsfordító jelentőségűnek bizonyult: ez volt a Német Lovagrend egyik legnagyobb veresége, melyet követően nem támadott többet orosz területeket. Oroszország történelme legnagyobb győzelmei között tartja számon a csúd-tavi jégcsatát, melynek a második világháború idején jelentős szerepe volt a németellenes szovjet propagandában is.