Világbajnoki döntő a futball őshazájában

A világbajnoki selejtezőkre úgy is rekordszámú jelentkezés érkezett, hogy az afrikai kontinens bojkottálta a tornát, köztük az Afrikai Nemzetek Kupája címvédő, bivalyerős Ghána. A FIFA csak egy helyet biztosított Afrikának, ami arányaiban köszönőviszonyban sem volt a függetlenedő afrikai országok számával. Bár Ghána válogatottjánál is nagyobb hiányzó volt az előző tornán döntős Csehszlovákia, így is remek együttesek sora szállt ringbe a trófeáért. A házigazda Anglia, az Európa-bajnok Spanyolország, az olimpiai bajnok Magyarország mellett többek között a Yashint soraiban tudó Szovjetunió és az Eusebio vezette Portugália is reménykedhetett a győzelemben. Nem is szólva a Rimet-kupa várományosaként érkező, kétszeres címvédő brazilokról. Érdekesség, hogy a tornát megelőzően a serleget valaki egészen másnak „sikerült” megkaparintania – egy tolvajnak. Egy Pickles névre hallgató kutya viszont gyorsan megtalálta a kupát, így kezdődhetett a vébé!

Már a csoportmérkőzések komoly meglepetéseket tartogattak. Észak-Koreának nem volt nehéz felülmúlnia déli szomszédja tizenkét évvel korábbi teljesítményét, de amit a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság alakított, az minden képzeletet felülmúlt. A csoport vörösbe borult, hiszen a Szovjetunió mögött Észak-Korea is továbbjutott. Mintha a kommunista ország állami tévéje találta volna ki az eredményeket, olyan valószínűtlennek tűntek – pedig a Chile elleni döntetlen, az olaszok továbbjutást érő legyőzése, majd a bronzérmes Portugália elleni szoros vereség nem a képzelet szüleménye volt. A brazilok kudarcos szereplése ugyancsak általános megdöbbenést okozott. A Seleção vezéráldozat árán – Pelé lesérült – győzte le Bulgáriát az első mérkőzésén. Persze Pelé hiányában is életveszélyes támadó kvartett (Jairzinho–Tostão–Alcindo–Garrincha) várt a magyarokra a második fordulóban, akik a portugálok elleni vereség miatt győzelmi kényszerben léptek pályára. Nos, ahogy a világ várta, védők közti szambázásból és nagy gólokból nem volt hiány – csakhogy mindez a brazil helyett a magyar csapat műve volt, amely 3:1-re legyőzte a világbajnokot! Bene és Farkas élményszámba menő góljától, Albert Flórián világklasszis teljesítményétől és a meccs végén felkötött karral küzdő Mészöly Kálmán akaraterejétől megőrült a liverpooli Goodison park. A kikötővárosban ebben a korszakban csak a Beatles okozott nagyobb szenzációt – John Lennonék az öltözőben gratuláltak Baróti Lajos együttesének. A brazilok a portugálokkal sem bírtak, így a dél-amerikai sztárcsapat idejekorán csomagolhatott, ellenben Portugália és Magyarország bizakodva várta a negyeddöntőket. Anglia és Uruguay, illetve az NSZK és Argentína továbbjutása papírforma volt.

A negyeddöntőket egy napon, július 23-án játszották le. Amilyen sima volt az NSZK Uruguay felett aratott győzelme (4:0), olyan szoros volt a többi találkozó. A házigazda valóságos háborút vívott az argentinokkal. A találkozót az angolok egy kései góllal behúzták, de nem csitultak az indulatok a mérkőzést követően sem. Az angol szövetségi kapitány, Alf Ramsey állatoknak nevezte az ellenfelet. Az észak-koreaiak gyors három góljára Eusébio egymaga néggyel felelt, a vége 5:3, a két újonc közül a portugálok ünnepelhettek. Albertéknak a szovjet válogatottat kellett megverniük a négy közé jutáshoz. Az addigi kilenc magyar–szovjet mérkőzésen csak egyszer diadalmaskodott a magyar fél, és a negyeddöntő is a szovjet elképzeléseknek megfelelően indult. A portugálok elleni csoportmérkőzésen hibázó Szentmihályi helyett Gelei József őrizte a magyarok kapuját, de már a harmadik percben elkerülhető gólt kapott. A szovjet előnyt Porkujan a 47. percben megduplázta, Bene már csak szépíteni tudott. A Baróti-csapat szép játéka mérsékelt eredményességgel párosult, de a válogatott hatodik helye semmiképpen sem volt kudarc.

A szovjet Porkujan az elődöntőben is betalált, de ez kevésnek bizonyult a létszámfölényben futballozó nyugat-németekkel szemben. Az NSZK 2:1-re nyert, ezzel történelme során másodjára döntőbe jutott. Másnap Bobby Charlton duplázott, így Anglia is 2:1-re nyert Portugália ellen. A bronzmeccsen a gólkirály Eusébio megint villant a szovjetek bánatára, így a bronzérem Portugáliáé lett – ez máig az ország legkiemelkedőbb világbajnoki eredménye. 

Július 30-án a Wembley-ben majdnem százezer ember szorított World Cup Willie-vel (vagy ahogy mi hívtuk a torna kabaláját, Vb-Vili) az angolok sikeréért. A nagyérdemű közönség gyorsan elnémult, a német Haller ugyanis tizenkét perc után kilőtte a hosszú alsót. A publikum nem sokáig szomorkodott, Hurst néhány perccel később mintaszerűen bólintott az ellenkező kapuba. Ezt követően sokáig nem esett gól. A hajrában Peters bikája úgy tűnt, aranyat ér, de a németek nem adták fel, és nem sokkal a lefújás előtt egy kavarodás után Weber kiegyenlített; hosszabbítás! A 100. percben aztán Hurst lecsapott, és gólt lőtt – legalábbis lőtt, az biztos. Az angol támadó lövése a felsőlécről a gólvonalra vagy amögé pattant (perdöntő kameraállás nincsen), mindenesetre az esettől távol álló Dienst játékvezető szovjet partjelzője, Bahramov jelzésére megadta minden idők talán legvitatottabb gólját. Az utolsó pillanatokban Hurst lőtt még egy gólt, bár néhány szurkoló már benn volt a pályán. Ők biztosan benn voltak, a labdát sosem tudjuk meg. A Gordon Banks, Bobby Charlton és Bobby Moore nevével fémjelzett Anglia az egész torna során élvezte a hazai pálya minden előnyét. Mégsem mondható, hogy érdemtelen volt a sikerük, hiszen az angolok az első négy meccsen gólt sem kaptak. Moore kapitány büszkén emelhette magasba a trófeát, Anglia története során első, és máig egyetlen döntőbeli győzelmét aratta.

A magyar válogatott még 1978 és 1986 között háromszor kvalifikálta magát a világbajnokságra, de az angliai vébé óta nem jutott tovább a magyar együttes a csoportkörből. Az angolok döntőben lőtt harmadik gólja örökre vita tárgya lesz. Abszurd összeesküvés-elméletek születtek a szovjet partjelző döntéséről. Egyesek szerint a szovjetek elődöntős kiejtésért, mások szerint Sztálingrádért állt sajátos bosszút. Majdnem fél évszázaddal később Németország Angliával játszott a dél-afrikai világbajnokság nyolcaddöntőjében. 2:1-es német vezetésnél Lampard lövése után a labda a felsőlécről – ezúttal egyértelműen – a gólvonal mögé esett, a bíró mégsem adta meg a gólt. Németország végül 4:1-re nyert, és továbbjutott. Az élet ikszre játszik.

Ki volt a magyar futball első világklasszisa? Hány magyart találunk a 20. század gólkirályai között? És mivel érdemelte ki Albert Flórián az aranycipőt?

Fedezze fel a válaszokat Dénes Tamás A nemzet bombázói című tanulmányában!