Velence

Velence történelme maga az abszurditás. Egy város, amely apró szigetekre és facölöpökre épül, a középkori világ harmadik legnépesebb városává válik; már a világ nagyhatalmának számít, de Itáliában nincs említésre méltó szárazföldi birtoka; Nyugat-Európában görögkeleti bazilikát építenek, és a város uralkodó hercege, a dózse itáliaiként bizánci főúr. Hogyan volt képes e tengeri köztársaság a közép­korban évszázadokon át megőrizni a városától több száz vagy ezer kilométerre fekvő gyarmatbirodalmát?

Épp ilyen rejtélyes, hogy miként válhatott ez a vízre épült nyugat-európai város a kelet–nyugati – középkori itáliai kifejezéssel a levantei – kereskedelem urává és a Bizánci Birodalom, valamint a közel-keleti térség egyik legbefolyásosabb történelmi szereplőjévé. Miként az is, hogy a jövendő koroknak is példát mutató, stabil államrendjével ez az arisztokratikus köztársaság hogyan tudta megőrizni önálló államiságát több mint egy évezreden át úgy, hogy történelmét nem tarkították trónviszályok és anarchikus időszakok, s mindeközben egyetlenegyszer sem tette ellenséges katona a lábát a főváros területére.