Trianon

Az első világháború (1914–1918) lezárása utáni évben „a besztercebányai menekült tanulók érettségi vizsgáját magyar nyelvből május 7-én, a teljes szóbelit 12-én tartottuk. Ez érettségi vizsgán Micsinay Ernő felügyelő úr elnökölt s ő intézett az érettségizett ifjakhoz erős, hazafias lélekből fakadó megható beszédet”. Az idézett sorok az Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium 1919-es évkönyvéből valók. Ebben az időben a vesztes világháborút követően indult meg Magyarország összeomlásakor a magyar diákok és tanáraik egy részének menekültáradata a megmaradt ország felé. Közel félmillió magyar hagyta el az ekkoriban létrejövő csehszlovák és délszláv államot, valamint Romániát. Ezekben az években számos felvidéki magyar diák és pedagógus került Aszódra. A Galga menti települést, mint történelme során annyiszor, a befogadás jellemezte. A trianoni tragédia közepette így olyan kiváló tanáregyéniségek kerültek Aszódra, mint Dr. Oravecz Ödön és Stibrányi Gyula. Paradox módon az új evangélikus középiskola sem készül el, ha nincs Trianon, hiszen a béke következtében ide menekülő diákság megnövekedett létszáma miatt, olyan túlzsúfoltság alakult ki a Petőfi nevét viselő intézményben, hogy új intézményt kellett a Hatvani úton felépíteni, ami el is készült 1931-re. De épp Aszód jelenkori történelméből tudunk a veszteségre is példát hozni Trianon kapcsán. Az Osztrák–Magyar Monarchia egyik legnagyobb repülőgépgyárát épp az 1920-as békediktátum miatt kellett leszerelni a településen. Aszód egy repülőgépgyárat, a Felvidék Csehszlovákiához került magyarsága pedig számos kiváló besztercebányai vagy selmecbányai tanárt, diákot és hivatalnokot veszített Trianon miatt.

Feltehetjük a kérdést: mit veszített Magyarország egésze 1920-ban e béke folytán? Az első világháborút lezáró trianoni békediktátum következtében hazánk elveszítette területének kétharmadát, és közel három és fél millió magyar került idegen államok fennhatósága alá. Közismert, hogy Románia nagyobb területet kapott 1920-ban Magyarországból, mint amekkora területet meghagytak hazánknak. Különösen nehezen volt megmagyarázható Nyugat-Magyarország, azaz a későbbi Burgenland (Őrvidék) elveszítése, hiszen ez a terület a Magyarországhoz hasonlóan vesztes Ausztriához került. A magyarság nemcsak történelmi területeket veszített, hanem közlekedése és gazdasága alapjainak jelentős részét is, bányák, erdők, kiváló mezőgazdasági területek és iparvárosok formájában. A románok, csehek és szerbek különösen fontosnak tartották a főbb vasútvonalak megszerzését, így került a partiumi terület (Szatmárnémeti–Nagyvárad–Arad) Romániához, Sátoraljaújhely vasútállomása pedig Csehszlovákiához. Csak a csehszlovák–magyar határon 76 községet vágtak ketté a győztesek érdekeinek megfelelően, családokat, rokonokat elszakítva egymástól. 

Trianon legfőbb igazságtalansága minden bizonnyal az, hogy a győztesek azt az elvet sem tartották be, amit Wilson amerikai elnök képviselt: azaz, hogy a nemzetiségi szempontból vitatott területek hovatartozásáról népszavazás döntsön. Magyarországon csak Sopron esetében, leginkább a Prónay Pál vezette Rongyos Gárda tevékenysége nyomán nyílt lehetőség az önrendelkezésre. A németek és magyarok által vegyesen lakott település végül 1921 decemberében Magyarország mellett döntött, kiérdemelve a „leghűségesebb város” kitüntető címet. A kérdés költői: milyen döntés született volna akkor, ha például a magyar többségű Csallóköz területén is kiírják wilsoni mintára a népszavazást? Trianon következtében Magyarország hadserege maximum 35 ezer főből állhatott, továbbá az országot jóvátétel fizetésére kötelezték.

A két háború között minden politikai erő egyetértett a határok felülvizsgálatának szükségességében. Úgy tűnt egy ideig, hogy a békés revízió programja sikerrel járhat, ezt mutatta a Felvidék déli, döntően magyarlakta területének békés visszacsatolása 1938-ban. Az első bécsi döntést kitörő lelkesedéssel fogadta a magyar közvélemény. A számos felvidéki magyar diákot és pedagógust korábban befogadó aszódi evangélikus középiskola évkönyvében ennek apropóján a következő bejegyzéssel találkozunk: „1938. december 4-én, 5-én és 6-án csapatunk 33 tagja a Cserkészszövetség felhívására Dr. Czirbusz Endre, Barlai Béla és Kűhn Ernő cserkésztisztek vezetésével, mint gárdacsapat meglátogatta a visszatért Rozsnyón a cseh megszállás alatt sokat szenvedett ottani magyar cserkészeket. Örömünnep volt úgy számunkra, mint a rozsnyói cserkészek számára is ez a felejthetetlen testvéri találkozó, amikor is nemcsak cserkésztestvéreink, de az egész város nagy szeretettel fogadtak bennünket. Felejthetetlen számunkra az ottani cserkészek fogadalomtétele, továbbá Krasznahorka várába tett kirándulásunk, amelyen közösen énekelhettük 20 év után először a magyar Himnuszt. Csapatunk akkor magával vitte és átadta azt a díszes oltárterítőt, amelyet az aszódi Evangélikus Földműves Ifjúsági Egylet adományozott a felszabadulás emlékére a rozsnyói evangélikus egyház oltárárára.” Akkoriban, nemzeti összefogás szép pillanatai közepette kevesen tették fel azt a kérdést, hogy a német segítséggel végrehajtott revízióért mekkora árat kell a későbbiekben fizetnünk. 

Az 1936-ban elhunyt, Szabadkáról induló Kosztolányi Dezső már nem élte meg Magyarország második világháború végi összeomlását és az 1938–41 közötti revízió során visszakapott területek újbóli elvesztését. Márai Sándor pályája Kosztolányihoz hasonlóan trianoni magyar sors: Kassáról indult, a felvidéki város 1920-ban Csehszlovákia része lett. Márai Sándor így emlékezett Kosztolányira: „Magyar író volt, s egyszer már betegen és csüggedten azt mondta: »A magyar író Trianonba hal bele.«” Magyarország nemcsak területeket veszített 1920-ban. A békediktátum családokat szakított szét, minden harmadik magyar külföldre került, a trianoni határok okozta sebek pedig lassan gyógyultak. Kosztolányi Dezső életműve és a trianoni békediktátum hatása napjainkban szerepelhet az érettségin, ezért több középiskolában irodalomból érettségi tétel a Szabadkáról induló költő pályája, vagy történelemből az első világháború utáni országvesztés. Így a karácsonyi álomban sorolt települések minden magyar diák számára érthető üzenetként rajzolhatók fel a térképre.

Milyen lehetőségei voltak a magyar politikának a háború végén? Mi lett volna, ha a Monarchia megnyeri a háborút? És mi lett volna, ha Tisza István életben marad?

Fedezze fel a válaszokat Ablonczy Balázs írásában!