Rések az adómentességen

1541. jú­lius 15-én a Bu­dán tar­tóz­ko­dó ki­rá­lyi ta­ná­cso­sok, Wer­bő­czy Ist­ván kan­cel­lár, Petro­vics Pé­ter te­me­si is­pán, az or­szág du­nán­tú­li ré­szei­nek ka­pi­tá­nya és so­mo­gyi is­pán, Frá­ter György vá­ra­di püs­pök és hely­tar­tó, Bat­thyá­ny Or­bán és más, az or­szág ügyeit irá­nyí­tó leg­főbb po­li­ti­kai ve­ze­tők le­ve­let ír­tak a szé­ke­lyek­nek. 

Eb­ben tu­dat­ták ve­lük, hogy ugyan a Bu­dát mintegy száz nap­ja ost­rom­ló né­met ha­da­kat Mo­ha­med nagy­ve­zír se­gít­sé­gé­vel sike­rült el­tá­vo­lí­ta­ni a vár alól, most azon­ban fe­nye­ge­tően kö­ze­le­dik a szul­tán fő­se­re­ge. Rend­kí­vül szük­sé­ges­nek lát­ják te­hát, hogy a leg­kö­ze­leb­bi or­szág­gyű­lé­sen, ame­lyen az or­szág vé­del­mé­nek kér­dé­sét akar­ják meg­tár­gyal­ni, a szé­ke­lyek kép­vi­se­lői is je­len legye­nek a Bu­da alat­ti tá­bor­ban. Ez azért is szük­sé­ges, hogy po­li­ti­kai­lag egy­ön­te­tű dön­tés szü­les­sen, amellyel majd Szu­lej­mán elé tud­nak áll­ni. Ké­rik te­hát a szé­ke­lye­ket, hogy a sú­lyos ve­szély­hely­zet­re tekin­tet­tel küld­je­nek a tár­gya­lás­ra legalább 3-4 kö­ve­tet. 

Ez a do­ku­men­tum jól ér­zé­kel­te­ti a szé­kely­ség or­szá­gos je­len­tő­sé­gét nem csu­pán a ha­tár­vé­de­lem­ben, ha­nem a po­li­ti­kai élet­ben is. Bu­da eles­te, majd Iza­bel­la ki­rály­né és gyer­me­ke Er­dély­be köl­tö­zé­se új köz­jo­gi ke­re­tet te­rem­tett az itt elő nem­ze­tek szá­má­ra. A szé­ke­lyek na­gyon is ér­zé­kel­ték eze­ket a vál­to­zá­so­kat, ame­lye­ket az új ural­ko­dók és az új ál­la­mi be­ren­dez­ke­dés kény­sze­rí­tet­tek ki. Sa­ját jo­gai­kat, év­szá­za­dos sza­bad­sá­gai­kat félt­ve tuda­to­san tö­re­ked­tek ar­ra, hogy az új ural­ko­dók­kal írás­ba fog­lal­tas­sák és ezál­tal a ma­guk szá­má­ra biz­to­sít­sák ré­gi jog­rend­jü­ket, rész­ben az Er­dély töb­bi la­ko­sá­tól el­kü­lö­nü­lő kö­zös­ség egé­sze szá­má­ra. Tö­rek­vé­sei­ket csak rész­ben ko­ro­náz­ta si­ker.