Pogromok Oroszországban a 20. század elején

A történelem legkülönbözőbb korszakaiban, így az új és modern korban is, krízishelyzetekben a társadalom bizonyos köreiben, gyakran széles rétegeiben hihetetlen mennyiségű indulat, elkeseredés halmozódik fel. A válsághangulat eredhet háborús megpróbáltatásokból, az emberek otthonainak vagy hazájának elvesztéséből, éhínségből, járványokból stb. Minél rosszabb a helyzet, annál szélsőségesebb magatartásformák kerülnek előtérbe, a társadalom polarizálódik, teret nyernek a politikai szélsőségek, gyakran utcára vonulnak a tömegek. A felhalmozódott indulat céltáblát keres magának, s ezt megtalálhatja az uralkodó rétegben, gyűlölt személyekben, miniszterekben vagy vallási-etnikai kisebbségekben. 

A népi düh egészen szélsőséges formát ölthet, és súlyos események előidézője lehet, ha valamely párt vagy egyház, netán a hatalom manipulálja, esetleg maga gerjeszti ezt a folyamatot annak érdekében, hogy a társadalmi elégedetlenséget egy meghatározott irányba terelje.

Oroszországba az 1700-as évek utolsó harmadában került jelentős számú zsidó lakosság, amelyet a mai Ukrajna déli részén az ún. „letelepedési övezetbe” zártak. Ezt a területet csak rendkívül szigorú feltételek mellett hagyhatták el. A többségi orosz lakosságot irritálták a birodalomból korábban kitiltott, idegen vallású, szokású és nyelvű idegenek, egyszerűen „Krisztus-gyilkosoknak” tartották őket. Ez a fajta középkorias, vallási gyökerű társadalmi ellenszenv kapóra jött a cári hatalomnak, amikor a 19. század folyamán, illetve a 20. század első évtizedeiben súlyos válsághelyzetek sorával kellett szembenéznie, mint például cárgyilkosság, elvesztett háborúk, paraszti elégedetlenség, radikális munkásmozgalom stb. A rendszer ellen fellépőket megpróbálták kis létszámú, ellenséges idegen csoportnak beállítani, így a középkori vallásos antiszemitizmus politikai töltetűvé vált, és a felheccelt tömegek több esetben pusztító tömegrohamot indítottak a letelepedési övezet falvai vagy a városok zsidónegyedei ellen. Ezeket a rohamokat pogromoknak nevezték, így ismerte meg őket a világ, és így tartja számon a történetírás. S bár a pogromológia sokféle célú és indítékú tömegrohamot ismer, leggyakrabban zsidó pogromokról beszélhetünk, mivel a népi dühkitörések célpontjai általában az Orosz Birodalom izraelita vallású alattvalói voltak.