Ingyenesen olvasható
A budapesti Hősök terén, a korabeli jelentések szerint, 250 ezer ember vett részt azon a szertartásoson, ahol 1989. június 16-án újra temették Nagy Imrét és négy társát, Gimes Miklóst, Maléter Pált, Szilágyi Józsefet és Losonczy Gézát. Az állami televízió egésznapos egyenes közvetítést adott az eseményről. Előző este a rádióban és a televízióban egyaránt felhangzottak az 1956-os forradalom mártír miniszterelnökének az utolsó szó jogán elmondott szavai. A kommunista rendszert vezető Kádár János 1989. július elején ugyanazon a napon hunyt el, amikor a Legfelsőbb Bíróság felmentette Nagy Imrét és társait.
Nagy Imre 1953 és 1955 között, valamint az 1956-os forradalom alatt volt Magyarország miniszterelnöke. Hazaárulásért és ellenforradalmi tevékenységért koncepciós perben 1958. június 16-án halálra ítélték és kivégezték, Maléter Pál honvédelmi miniszterrel és Gimes Miklós újságíróval együtt. 1958 áprilisában végezték ki a forradalom miniszterelnökének titkárságvezetőjét, Szilágyi Józsefet, míg Losonczy Géza, a Nagy Imre-kormány államminisztere a börtönben halt meg 1957 végén.
A hajnali kivégzést követően Nagy Imre holttestét koporsóba tették és a budapesti Országos Börtön sétálóudvarán hantolták el, majd a betemetett gödörre limlomot hánytak. 1961. február 24-én kiásták a koporsókat, köréjük kátránypapírt drótoztak és átszállították a szomszédos Újköztemető 301-es parcellájába. Nagy Imre sírjára „Borbíró Piroska” nevét írták. A kádári diktatúra célja az volt, hogy a jeltelen sírba ismét elásott miniszterelnök nyughelyét senki ne ismerhesse. A titkos temetés helyszíne még a Belügyminisztériumban is feledésbe merült. A BM Vizsgálati Osztálya 1981-ben kezdett nyomozásba, de a sírok beazonosítására csak 1988-ban került sor. A Kádár-rendszer válságának kibontakozásával párhuzamosan jelentek meg különböző illegális ellenzéki csoportok Magyarországon. „Egyszer majd el kell temetNI / és nekünk nem szabad feledNI / a gyilkosokat néven nevezNI!”– írta versében 1983-ban az ellenzéki Nagy Gáspár. Ugyanebben az évben, a kivégzés negyedszázados évfordulóján, különszámot jelentetett meg a szamizdat vezető orgánuma, a Beszélő. Ebben Kis János a per átértékelésének késéséről beszélt.
Forrás: Fortepan / Jánosi Katalin
A nyolcvanas évek közepétől a nemzetközi sajtó is felfigyelt a kérdésre: a növényekkel sűrűn benőtt 301-es parcella hátborzongató látványáról a The New York Times éppúgy tudósított, mint a BBC híradója. 1988-ban volt 56-os politikai foglyok létrehozták a Történelmi Igazságtétel Bizottságot. A szervezet június 5-i felhívásában követelte a kivégzettek méltó eltemetését. A TIB azt is kérte, hogy aki teheti, június 16-án, Nagy Imre és társai kivégzésének 30. évfordulóján helyezzen el egy szál virágot a rákoskeresztúri köztemető parcellájánál. A kerek évfordulóhoz kapcsolódva 3–400 fő jelent meg a temetőben, ahol Nagy Gáspár felolvasta betiltott versét. A temetőnél a politikai rendőrség még nem avatkozott be, a budapesti utcákon délután kibontakozó ellenzéki tüntetéseket azonban kíméletlenül feloszlatta.
1989 januárjában Pozsgay Imre államminiszter egy interjúban kimondta a Kádár-diktatúra legitimációját megkérdőjelező kulcsmondatot: „1956 nem ellenforradalom volt, hanem egy nemzeti érzékenységében, önbecsülésében a diktatúra által megtiport nép jogos felkelése, népfelkelés.” Az interjú lavinát indított el, a hatalom végül megengedte, hogy Nagy Imrét, az 1956-os forradalom miniszterelnökét méltó módon újra temessék. A sírok feltárásakor fény derült arra is, hogy a kádári hatalom miként bánt a kivégzettek holttestével. Kiderült és felháborodást okozott, hogy Nagy Imrét arccal a föld felé, egy jeltelen sírba temették el.
Forrás: Fortepan / Magyar Nemzeti Levéltár
1989. június 16-án a Hősök terén negyedmillió ember vett részt a szertartáson, amely Nagy Imre és társainak rehabilitációját jelentette. Beszédet mondott a későbbi köztársasági elnök, Göncz Árpád mint egykori 56-os, Vásárhelyi Miklós mint a Nagy Imre-csoport tagja, Mécs Imre, aki az 56-os forradalmi ifjúság nevében beszélt, Rácz Sándor, a Nagybudapesti Központi Munkástanács egykori elnöke. Az új generáció nevében Orbán Viktor, későbbi miniszterelnök emlékezetes beszédében követelte „az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről” szóló tárgyalásokat, amivel országos ismertséget szerzett.
Nagy Imre mártír miniszterelnök 1989. június 16-i újratemetése számos generációnak mélyen bevésődött emlékezetébe. Volt, akinek egy hazug, elnyomó korszak lezárását, másoknak pedig egy új, reményekkel teli időszak beköszöntét jelentette ez a történelmi esemény.
Milyen tényezők motiválták Kádárékat a Nagy Imre-per előkészítésekor? Kikből állt az ún. Nagy Imre-csoport? Kádár János a Központi Bizottságban 1988-ban tartott beszédében hogyan gondolt vissza a Nagy Imre-perre?
Tudja meg a válaszokat Litván György cikkéből!
