Magyar olimpia

Mi, magyarok, jóformán az olimpiai mozgalom megalapítása óta vágyunk arra, hogy olimpiai játékokat rendezhessünk Budapesten. Az első lehetőség már 1895-ben megcsillant. Coubertin báró ugyanis, amikor úgy látszott, hogy a görögök – gazdasági nehézségek és politikai bizonytalanság miatt – nem képesek megrendezni az első játékokat, levélben kereste meg Kemény Ferencet, a magyar NOB-tagot, hogy a budapesti rendezés lehetőségéről érdeklődjön.

Kemény komoly lehetőséget látott arra, hogy a millennium lázában égő ország megrendezze az első modern kori olimpiát. Előterjesztést tett a kultusztárca vezetőinek az egyébként is szerveződő millenniumi sportversenyek továbbfejlesztésére. Kemény előterjesztésére Fináczy Ernő (később neves pedagógiatörténész) az alábbi választ javasolta:

„1 A szóban lévő olimpiai játékok intézménye teljesen új lévén, experimentum számba megy. Nem kívánatos, hogy hazánk lépjen az experimentálás terére egy nemzetközi vállalatban, melynek keresztülvitelére a nagyobb nemzetek kétségkívül nagyobb erkölcsi és anyagi tőkével rendelkeznek. Ha az athéni bizottság lemondott egy ott tartandó nemzetközi bajnokversenyről, lemondott a históriai kapcsolat és nemzeti vonatkozás dacára, ez idő szerint nincsen ok, hogy Magyarország tegye magáévá az ügyet mint kezdeményezést.