Kleopátra

Ho­ra­tius, az arany kö­zép­szer ró­mai köl­tő­je Kr. e. 30-ban uj­jon­gó vers­ben ün­ne­pel­te Kleo­pát­ra ha­lá­lát. „Most kell bo­roz­nunk”, kiál­tot­ta, mert meg­halt a vég­ze­tes szörny (fa­ta­le monst­rum). Az az asszony lett ön­gyil­kos, aki bol­dog­gá tet­te Cae­sart és An­to­niust, és bosszan­tóan da­colt az Egyip­tom ga­bo­ná­já­ra éhes ró­mai po­li­ti­ku­sok­kal, így Oc­ta­vi­a­nusszal is. De nem ezért kel­lett meg­hal­nia. Iu­li­us Cae­sar édes­gyer­me­ké­nek any­ja­ként ko­moly veszélyt je­len­tett a dic­ta­tor örök­be fo­ga­dott fiá­ra. Ho­ra­tius pe­dig, ek­ko­ri­ban min­den­képp, Oc­ta­vi­a­nus di­cső­sé­gét zeng­te, hi­szen Mae­ce­nas ezért fi­zet­te.