Jelöltek és önjelöltek

1918 no­vem­be­ré­ben kiadott eckart­saui nyi­lat­ko­za­tá­val az utol­só ma­gyar ki­rály, IV. Ká­roly vissza­vo­nult és le­mon­dott az ál­lam­ügyek in­té­zé­sé­ről. Az ezt kö­ve­tő bő egy év­ben két olyan ál­lam­for­ma (a pol­gá­ri de­mok­ra­ti­kus­nak ne­ve­zett nép­köz­tár­sa­ság és a kom­mu­nis­ta ta­nács­köz­tár­sa­ság) kö­vet­ke­zett, amely­ben az ún. ki­rály­kér­dés a be­ren­dez­ke­dés jel­le­gé­ből adó­dóan nem oko­zott po­li­ti­kai prob­lé­mát. A ta­nács­köz­tár­sa­ság bu­ká­sa után azon­ban újabb rend­szer­vál­to­zás tör­tént, amely­nek vég­ered­mé­nye a ki­rály­ság ál­lam­for­má­já­nak visszaál­lí­tá­sa lett. Az a sa­já­tos megol­dás szü­le­tett, hogy Hor­thy Mik­lós sze­mé­lyé­ben kor­mány­zó ke­rült a ma­gyar ál­lam élé­re, a ki­rá­lyi trón pe­dig be­töl­tet­len ma­radt. Az a tény, hogy a két vi­lág­há­bo­rú kö­zött Eu­ró­pa szí­vé­ben lé­te­zett egy ki­rály nél­kü­li ki­rály­ság, több meg­le­pő el­kép­ze­lés­re adott le­he­tő­sé­get, és szin­te ál­lan­dó be­széd-, il­let­ve plety­ka­té­má­val szol­gált a ha­zai és a kül­föl­di saj­tó szá­má­ra.