Az Egységes Párt

A törvényhozásban a végrehajtó hatalom (a kormány) 1920–1944 között mindvégig megnyugtató többséggel rendelkezett, ez biztosította a kormányzati elképzelések zökkenőmentes megvalósítását. A miniszterelnök egyben a kormánypárt vezetője is volt, így magától értetődő, hogy gróf Bethlen István mint a végrehajtó hatalom feje ritkán került konfliktusba gróf Bethlen Istvánnal, az Egységes Párt vezérével. Amikor tehát a rendszer autoriter elemeiről, a parlamentáris demokrácia „beépített stabilizátorairól” beszélünk, akkor ezek alatt többek között a törvényhozó és a végrehajtó hatalom jelentős mértékű intézményes, személyi összefonódását is értjük. Természetesen ennek megvalósulása korántsem tekinthető véletlennek, hiszen a dualizmuskori belpolitikát is mindvégig erős (nagy parlamenti többséggel rendelkező) kormánypártok uralták.

Az Egységes Párt, azaz hivatalosan a Keresztény-Keresztyén Kisgazda, Földmíves és Polgári Párt nevében is magán viselte a háború és a forradalmak utáni magyar belpolitikai viszonyok minden jellemzőjét. A keresztény és polgári jelzők a párt mögött álló régi birtokos, nagytőkés csoportokat, az 1918 előtti politikai elit jelentős részét, valamint a komolyabb politikai pozíciókra