A székelyek eredete

A magyar történetírás egyik sokat vitatott kérdése, hogy idegen, „csatlakozott” nép volt-e a székelység vagy eredendően is magyar. A csatlakozás kérdése azért nem kerülhető meg, mert általában a csatlakozott nép feladata volt, hogy harcosai a befogadó had előtt járjanak. A székelység magyar vagy idegen voltát pedig amiatt is érintenünk kell, mert amikortól történelmét ismerjük, bizonyítottan magyar nyelven beszélt, hiszen tartózkodási helyeinek tiszta magyar neveket adott. Ez a kettősség osztotta és osztja meg a székely eredetkutatást. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a megosztottságot véglegesnek fogadjuk el. Az ellentmondás feloldására már korábban történtek kísérletek, a „kettős honfoglalás” elmélete is erre utal. A nyelvi bizonyítékok alapján ugyanis feltételezhető, hogy a székelység eredetileg is magyar vagy hosszú ideig a magyarokkal együtt élő, közeli rokon nép volt, de valamikor – általunk nem ismert körülmények között – különvált, majd a honfoglalás korában újra csatlakozott a magyar törzsekhez. A csatlakozás történhetett a Kárpát-medencében vagy azon kívül.

Béla király névtelen jegyzője, Anonymus 1200 táján, de a honfoglalás korára vonatkoztatva írta, hogy amikor a Körös vidékén tartózkodó székelyek meghallották, hogy Velek és Ösbő hadat szándékozik indítani Mén-Marót bihari vezér ellen, „békés szándékkal elébe jöttek, s önként kezesül adták fiaikat különféle ajándékokkal. Sőt, Ösbő serege előtt első hadrendként indultak Mén-Marót ellen harcba”. A Névtelen kétségtelenül regényes gesztát írt, de sok valós elemet épített bele: például azt, amit már más forrás is leírt, hogy a székelyek a magyar hadak előtt jártak. Anonymus szerint a székelyek a Kárpát-medencében csatlakoztak a magyarokhoz.

Kézai Simon krónikája szerint a hun-maradvány székelyek szintén a Kárpát-medencében, az ismeretlen helyű Csigla mezején éltek, s „amikor hírét vették, hogy a magyarok másodszor is visszatérnek Pannóniába, elébük mentek Oroszország végeire, s miután együttesen Pannóniát elfoglalták, abban részt kaptak, de nem Pannónia síkságán, hanem a blakokkal együtt a végek hegyeiben nyertek el osztályrészt”. Vagyis a székelység Kézai szerint is csatlakozott nép volt, de a csatlakozás a Kárpátokon kívül történt a honfoglalás előestéjén, aztán együtt foglalták el Pannóniát.

A csatlakozás tényét nem cáfolja meg az, hogy a székelyek a csatlakozás idején magyarul beszéltek, hiszen eredetileg is lehettek magyarok vagy a magyar nyelvet korábban elsajátított rokon nép. Kézai krónikája tudósít még egy lényeges kérdésről: a székelyek a hegyek közt kapták meg részüket. Ez pedig már a végleges szálláshelyről szóló adat, hiszen a „blakokkal” ott kerültek