Telepestársadalom

Az 1950 júniusában létrehozott hét tábor között mindössze egy olyan volt, a kormó-pusztai (Tiszagyenda mellett, a Nagykunságban), amelybe később nem érkezett új szállítmány. A bácskai határ menti falvakból 81 családot (271 főt) deportáltak ide. A családfők 70 százalékban gazdálkodó parasztok, 20 százalékban falusi kereskedők és kocsmárosok (föld- és kupec kulákok) voltak. Az igazi „reakciósokat” két volt katonatiszt és négy egykori csendőr képviselte. A családok száma a szabadulásig nem változott. A kormói táborlakók homogén kis tömbjét inkább a nemzetiségi jelleg, mint a társadalmi státus és foglalkozások különbözősége tagolta: kb. 20-20 százalékra tehető azoknak az aránya, akik sváb és bunyevác eredetüket is számon tartották, egymás közt nemcsak magyarul beszéltek.

A többi tábor esetében a táboralapító szállítmányt újabbak követték: éjjeli és nappali akciók, az éppen aktuális kampányok turnusai, mintegy rárétegződve az első – többé-kevésbé homogén összetételű – csoportra. Csúcslétszámuk idején ezekben az 500 – Borsós, Árkus, Kócs esetében 1000 – fő körüli táborokban a társadalmi hovatartozás és a kulturális jellegzetességek sokfélesége zsúfolódott egymásra és egymás mellé a szállásul szolgáló juhhodályok, istállók emeletes priccsein.

A társadalmi tagoltság bemutatására talán a borsósi tábor látszik a legalkalmasabbnak. „A társadalom minden rétegét meg lehetett találni a kitelepítettek között – írja emlékiratában az egyik deportált –, volt itt tábornok, ezredes, polgármester, ügyvéd, tűzoltóparancsnok, közigazgatási és pénzügyi tisztviselő, újságíró, vállalkozó, földbirtokos, kereskedő, iparos és szervezett munkás, paraszt, vásári árus, gépírónő, kofa, egyetemista, gimnazista, sőt volt párttitkár is. Itt voltak a Padányi szülők vagy 10 napig, amíg ÁVH-s ezredes fiuk, Mihály értük nem jött Pestről. Volt még egy koncentrációs tábort megjárt zsidó házaspár is, akik mindenkinek panaszolták az őket ért sérelmeket.”

Borsóst a hortobágyi kilenclyukú híd közelében, az 1952. június 25-én kitelepített több mint 500 fős miskolci szállítmány részére hozták létre. Ezt követően Rédicstől (Zala) Hangácsig (Borsod-Abaúj-Zemplén), Tótkomlóstól (Békés) Fertőrákosig (Győr-Sopron) az ország sokféle vidékéről még közel 500 főt szállítottak Borsósra 1953 tavaszáig. A táborlakók 1953-ban a tábor teljes létszámáról névsort állítottak össze, a kitelepítettek életkorának, családi állásának (családfő, feleség, családtag) és a családfő kitelepítés előtti foglalkozásának feltüntetésével. Ha erre az utóbbi adatra