Slachta Margit

Több mint száz esztendővel ezelőtt, 1884. szeptember 18-án született Kassán, lengyel eredetű nemesi családban Slachta Margit. „Alakját csaknem elnyelte a feledés” – állapította meg egyik legelső életrajzírója, Palkó Magda. „Az idősebb nemzedék is legfeljebb arra az elkeseredett harcra emlékszik, melyet Slachta a felszabadulás után a köztársaság és az iskolák államosítása ellen folytatott...” Az elmúlt négy évtizedben Slachta Margitról egy szélsőségesen reakciós, bigott apáca képe élt. Ha neve fölmerült, egyből a botbüntetést elrendelő törvény megszavazását kötötték hozzá. (Moldova György egyik cikkében például azt a képtelenséget állította, hogy „még a felszabadulás után is törvényjavaslatot akart beterjeszteni a botbüntetés újbóli bevezetéséről”. ) Vajon ki volt valójában Slachta Margit? Hogy nem mindennapi egyéniség, az bizonyos. Ha az lett volna, ellenfelei sem foglalkoztak volna vele annyit. A magát keresztény feministának nevező Slachta Margit saját életében nem az elvárt példát követte, sőt, szinte egész működése egyfajta lázadás a bevett normák ellen, együtt a megőrzés és megújítás ellentmondásos egységével. Az alábbiakban egy kivételes személyiség életútját ismerhetjük meg, ötvözve saját kora keresztény nőképének vázlatával.

Lengyel nemesi származású ősei a történelmi Felvidéken élt gazdag földbirtokosok voltak. (A „slachta” szó lengyelül maga is „nemest” jelent.) Édesapja, zadjeli Slachta Kálmán 1882-ben vette feleségül az ugyancsak földbirtokos családban nevelkedett sárosi Saárossy Borbálát. Házasságukból a másodikként született Margit mellett még öt leány származott: Mária Antónia (1883–1935), (első) Borbála (1886–1887), Irén (1888–1970), (második) Borbála (1891–1961) és Erzsébet (1896–1988). Közös életük jómódban indult, de szegénységben és boldogtalanságban folytatódott: a vallásos buzgalmat ellenző, meglehetősen könnyelmű férj 1907-ben még a Kassai Takarékpénztár vezérigazgatója volt, ám felelőtlensége miatt tönkrement, majd feleségével és három kisebb gyermekével 1908-ban kivándorolt Amerikába. Margit, aki nem tartott velük a tengerentúlra, szülői örökségként az önfejűséget tartotta számon.

Kassán járta az elemi négy osztályát és a hat felsőbb leányiskolát. Ennek befejeztével 1903 májusában a tanítóképzőben képesítőzött, majd három évig a Kalocsai Miasszonyunk nővérek Tanárképzőjének bejáró diákja lett, s itt szerzett német–francia szakos polgári iskolai tanári végzettséget. A polgári miliőben nevelkedett leány az 1906–07-es tanévben a győri orsolyiták polgári iskolájában tanítónő, a következő