Salamon árnyékában

A mohácsi csatamezőn 1526. augusztus 29-én nem pusztán két hadsereg ütkö­zött meg. A keresztény és a muszlim oldalon egyaránt jelen volt a dinasztikus érdek, a hatalmi számítás, a személyes becsvágy, a katonai kötelesség és a hit. A két sereg katonái azonban olyan világban éltek, amelyben az uralkodói hatalmat még nem lehetett elválasztani annak vallási és kozmikus igazolásától.

Szulejmán nem egyszerűen egy terjeszkedő birodalom feje volt: olyan uralkodóként lépett fel, akinek hatalma isteni eredetű, s akinek kötelessége az uralma alá rendelt világ határainak kiterjesztése és igazságos rendjének fenntartása. Neve pedig felidézte Salamon próféta-királyt, a bölcsesség, az ítélőképesség és az egész teremtett világ fölötti uralom példaképét.

Az írás a végzetes csata 500. évfordulója alkalmából a Rubicon égisze alatt készült  Mohács-film alkotói – Gesztesi Máté és Diósy Mihály –  által rögzített interjú anyagára támaszkodik. A hosszú beszélgetésnek csak a direktebb Mohács-vonatkozású részei kerültek be az ismeretterjesztő filmbe, ezért szerkesztőségünk úgy határozott, hogy közzéteszi a nagy ívű áttekintés általánosabb megállapításait.