Romlott nők és tiszta lányok

A „cigányasszony” fogalom az európai gondolkodásban. Démonikus, karcsú, fekete bőrű, villogó szemű csábító (Okely 1998: 201) vagy fogatlan, fejkendős, tenyérjósló öregasszony, esetleg nagy szoknyás, vállkendős, arany fülbevalós, arany karpereces asszony sok gyerekkel, iszákos férjjel. Néha megjelenik kihívó, megbotránkoztató nőként, néha gyermekeit védő „anyatigrisként”, néha gyermekeit „koszban és szennyben” nevelő hanyag anyaként. Milyen is a cigány nő? Milyenek a cigány nők a nem cigányok szerint? Milyen az ideális cigány nő alakja? Hol és miért van határ a roma és nem roma világok közt? Tanulmányomban egy mikroközösség cigány női történetein keresztül erre keresem a választ.

2004-ben három hónapot töltöttem el egy dél-erdélyi településen , ahol roma és nem roma együttélést vizsgáltam. Kutatásom során szembesültem a falu nem roma világának a cigányok ellen irányuló, határozott keretekkel bíró sztereotípiarendszerével. A gádzsó, azaz nem cigány világ romákkal szembeni előítéletei több területet fedtek le. Ezek közül kiemelt szerepet kaptak a cigány nőket sztereotipizáló történetek.

Kutatásomat a történetek vizsgálatának is lehet nevezni. Roma, magyar és román beszélgetőtársaimmal cigányokról, magyarokról és románokról beszéltünk magnóval vagy magnó nélkül. Nem kérdeztem őket „előítéleteikről” vagy „cigány nő létükről”, csak beszélgettünk a falubeli viszonyokról. Meséltek arról, hogy hogyan viselkedik egy „rendes nő”, milyen egy ideális férfi, hogyan kell egy gyereket „nevelni”, háztartást vezetni, a pénzzel bánni; történeteket, falubeli pletykákat meséltek. Ennek eredményeképpen a terepmunka utolsó heteire több hosszabb-rövidebb falubeli történetet rögzítettem és írtam le a helybeli roma nőkről. Az elmesélt történetek bemutatták azt a mérhetetlen feszültséget, ami a gádzsó világ és a roma világ véleménye között van arról, hogy milyen is egy cigány nő. Ezekben a történetekben a nem romák közhelyei, előítéletei szembekerültek a cigányság saját nő eszményeivel. A nőképek szoros kapcsolatban álltak egymással, megmutatták ugyanannak a világnak két különböző látszatát, külső és belső meghatározását. A különböző meghatározások megrajzolták a gádzsó világ „erkölcstelen” cigány nő képét, s fényt derítettek az „ideális” romnji alakjára. Mindemellett ezeknek a történeteknek a mentén élesen kirajzolódott az a határ, ami a dél-erdélyi magyar/román és cigány világ között húzódik.

A továbbiakban először a nem roma világ cigány nőkkel szembeni sztereotípiáit mutatom be. A roma nők ellen irányuló