Politikai zarándokok

Már a bolsevik hatalomátvétel utáni első években megindult egyfajta politikai turizmus a forradalmi Szovjet-Oroszországba, amely a világ „laboratóriumaként” mutatta be magát. A propagandaötlet zseniális volt: „Gyere, nézd meg a jövőt!” Ám ellenőrzött, vezetett, „kirakatba” állított programokra hívták a külföldieket.

A nyugati értelmiség egy része azonban nem is a valóságot kereste a Szovjet­unióban, hanem a saját társadalmával szembeni alternatívát. Az utazás nem pusztán politikai érdeklődésből fakadt, hanem „zarándoklat” volt a szép, új világba.

A kapitalizmust sok értelmiségi igazságtalannak, elidegenítőnek, „erkölcsi vákuumnak” tartotta, a Szovjetunióban viszont az egyenlőség megteremtésére irányuló történelmi küldetést látott. Ez erős morális vonzerőt jelentett. A sztálini Szovjetunió – minden brutalitása ellenére – sokak számára reményt kínált egy igazságosabb világra.

A lelkes politikai zarándokok sosem a valóságot látták, hanem azt, amit látni akartak. Ezért tudtak olyan művészek, írók és újságírók, mint például George Bernard Shaw, Herbert George Wells, Lion Feuchtwanger, lelkesedni egy rendszerért, amely éppen akkor éheztetett és deportált milliókat. Egy idealizmusra vágyó értelmiség érkezett egy propagandaállamba, amely ezt az igényt tökéletesen ki tudta szolgálni.