„Páncélosokkal az életért” – a Koszorús-akció

„Mi újság?” – kérdezte 1944. július 6-án Zsindely Ferenc – a Kállay-kormány német megszállás következtében lemondott kereskedelmi és közlekedésügyi minisztere a pár napos szoboszlói kiruccanásáról hazatérvén sofőrjét. „»Semmi jó – hangzott a válasz. – Budapest minden kijáratát magyar katonaság szállta meg tankokkal, kézigránát a kezükben. Állítólag ejtőernyős angol alakulatok szálltak le a Pilis hegységben, ezért.« A sofőr se hitte el a magyarázatot, én pláne nem: pár ejtőernyős ellen nem így védekezik az ember. »De – mondta a sofőr – más újság is van: Bárczy kegyelmes urat [a Miniszterelnökség adminisztratív államtitkára] meg akarták lőni valami katonák.« Nem akartam elhinni, hogy Bárczy Pista hoppmesteri személyének ilyen fontosságot tulajdonítson valaki! Ma délelőtt aztán felkeresett Cseley Rudi [Zsindely miniszterelnökségi államtitkár titkára], és megerősítette ezt a bolond hírt. […] Budapest katonai lezárását is megerősítette. Az okát nem tudja. Kérdezte Oláh Pistától [a honvédelmi elnöki osztályának főnöke], s azt a választ kapta: meg akarjuk a Gestapónak mutatni, hogy az országban mi vagyunk az urak. Ez persze nem az igazi ok. Kérdezte Rudi Incze Pétert [miniszterelnökségi titkár] is, aki meg azt válaszolta, hogy egy esetleges skandalum megelőzésére van a katonai készültség. Rudi úgy tudja, hogy Baky belügyi államtitkár hatásköréből elvették a csendőrséget, amelyeken eddig korlátlanul parancsnokolt. Ellenségei szerint puccsot készített elő velük.”