Nyaraljon itthon!

Ez volt az utazási irodák, panziók, szállodák új jelszava a húszas évek elején. A rettenetes inflációt és anyagi leromlást követően kezdtek magukhoz térni a középosztály, az értelmiség azon tagjai, akik az 1918-ban bekövetkezett összeomlás előtt megengedhették maguknak, hogy a nyári hónapokat állandó lakhelyüktől távol, valamelyik divatos üdülőhelyen: Karlsbadban, Pöstyénben, Fiuméban, Tusnádfürdőn, esetleg a francia vagy olasz tengerparton töltsék. A felbomlott Monarchia közkedvelt fürdőhelyeire 1918 után már nemcsak vasúti jegy, hanem útlevél is kellett, s kezdetben a nyaraláshoz szokottak anyagi helyzete sem engedte a régimódi utazásokat. Ezért arra biztatták őket, hogy ne külföldön, hanem idehaza töltsék a vakációt. Bizonyára volt ebben némi hazafias érzület és dac Trianon miatt, de ez nem lett volna elegendő egy egészen új szokás meghonosításához s az addig valójában nem is létezett üdülőhelyek kiépüléséhez.

A jelszó sikeréhez – noha a harmincas évektől visszatért a külföldön nyaralás szokása is – még más is kellett. Mindenekelőtt szabadidő, és nemcsak a polgári, értelmiségi rétegeknek, hanem másoknak is.