Nemzet és integráció a pánszlávizmus tükrében

A Habsburg Birodalom létrehozóinak egy soknemzetiségű térségben kellett megvalósítaniuk az integrációt, azaz a kisebb-nagyobb különálló népek beillesztését a birodalom egészébe. Mindezt nem lehetett csupán erőszakkal megteremteni, mert akkor működésképtelen lett volna, tehát körültekintő, érdekegyeztető politikai tevékenységre volt szükség. Így történt ez az önmagában is több nemzetiség által lakott Magyar Királyság esetében is, amelynek jelentős része Mohács után vált a Habsburgok által irányítottá, a török kiűzése után pedig teljes egészében.

Tehát mind az osztrák, mind a magyar vezető rétegnek az érdekegyeztetésre kellett törekednie. Erről azonban nem sok szó esik, mert a történelem színpadára figyelők elsősorban a látványnak is hatásosabb küzdelmeket akarják nézni. Pedig a függetlenségi törekvések és az integráció igénye párhuzamosan jelentkeztek, s annak ellenére kellett őket összebékíteni, hogy a gazdasági folyamatok, kapcsolatok nemzetközivé válása az integráció irányába, miközben az etnikai öntudat növekedése és a saját nyelv használatáért folytatott küzdelem a függetlenség felé mutatott. Természetesen az anyanyelv hivatalossá válásának is megvan a gazdasági vonatkozása, mert csak így lehetett minél nagyobb tömegeket az iparba és a kereskedelembe bevonni.

E folyamatok során néhány nagyobb nemzet (francia, angol) a saját országa kisebbségeit egyszerűen beolvasztotta, eltüntette. A közép-európai térség azonban, mint láttuk, más volt. Itt hosszadalmas egyeztetések, látványos összeütközések során jött létre egy kölcsönösen elfogadható, de állandó vitákra és javításokra okot adó állapot, amelyet rendszeresen bíráltak a nemzetiségeiket beolvasztó, de magukat önhitt erkölcsi magaslaton érző nyugati hatalmak.

A 19. század második felére az Osztrák–Magyar Monarchiában kialakult egy elfogadható, de további reformokat igénylő állapot, amely kiindulópontja lehetett a nemzeti és integrációs fejlődésnek. Az 1867-es kiegyezés tehát jó alapot teremtett ahhoz, hogy a magyar társadalom felemelkedjen s hazánk egy korszerű országgá váljon. Az első világháborúhoz vezető nemzetközi helyzet azonban nem tette lehetővé e folyamat kibontakozását.

A pánszlávizmust hirdető és támogató cári Oroszország mindenekelőtt Ausztria–Magyarországot igyekezett – a Monarchia jelentős szláv népességének fel­tüzelésével – meggyengíteni. Miközben Ausztria–Magyarország azon munkálkodott, hogy a különböző népcsoportok együttélését kölcsönösen elfogadható módon biztosítsa – s ezt lépésről lépésre meg is valósította –, a pánszláv propaganda az azonnali