Nem ugyanazt látjuk a tükörben

Kevés olyan esemény van a magyar történelemben, amelynek neve önmagában is ítélet. Mohács nem egyszerűen egy hely a Duna közelében, és nem csupán az 1526. augusztus 29-én megvívott csata neve. A magyar történeti emlékezetben évszázadok óta többet jelent önmagánál: vereséget, országvesztést, elszalasztott lehetőséget, a széthúzás és a késlekedés büntetését, egy nagy korszak lezárulását.

Ha Mohács tükrébe nézünk, többnyire önmagunkat látjuk benne. Saját veszteségünket, saját mulasztásainkat, saját történelmi félelmeinket. A tükör azonban megfordítható. Ugyanaz a csata más népek, birodalmak és történetírások felől egészen más képet mutat. Ami nekünk végpont, az másoknak kezdet. Ami nekünk tragédia, az a győztes számára diadal. Ami a magyar emlékezetben mindent elborító katasztrófa, az egy távolabbi nézőpontból olykor csak egy nagyobb európai történet egyik fordulata.

Ez nem csökkenti Mohács magyar tragikumát. Valódi súlyát csak akkor érthetjük meg, ha nem csupán azt kérdezzük, mit jelentett nekünk, hanem azt is, hol helyezkedett el a 16. századi világ erőviszonyaiban – és milyen történeteket indított el azokban az országokban, amelyek múltjába II. Lajos halála és a magyar hadsereg veresége ugyancsak beépült.