Nem csak szürke eminenciás

„1927 októberében gróf Klebelsberg Kuno meghívott államtitkárnak és politikai téren is teljes bizalmával ajándékozott meg. Amíg a VKM-ben voltam (1931. februárig), ez a rendkívül mozgalmas elméjű, fejét mindig új terveken törő, széles látókörű, izgalmas szenzírium [fogékony, érzékeny személyiség] úgyszólván naponkint óraszámra szívesen lefölözte előttem baráti szóban politikai élményeit, az eseményekről szóló felfogását, a minisztertanácsok tárgyalásait, behatóan és éles szemmel jellemezte az akkori politikai élet szereplőit.

Már ekkor gondoltam arra, hogy érdemes lenne naponkint a vele való beszélgetéseket kortörténeti megörökítés céljából naplószerűen leírni. Sok dolgom, esti fáradtságom mindig halasztatta velem a naplóba kezdést. Semmi sem lett belőle, bár ezt a könyvet akkor ebből a célból vásároltam meg. Visszatartott az is, hogy ha jómagam nem veszek részt a politikai élet irányításában, mint tettekkel tényező, akkor legfeljebb az íródeák szerepére vállalkozhattam, másoknak puszta szóreflexe leszek.”

Klebelsberg működéséről végül valóban nem jegyzett fel semmit egykori államtitkára. Miért érdemes megidéznünk mégis őt a miniszterre emlékezve? A piarista szerzetes-tudós Kornis Gyula a filozófia, a pedagógia és a pszichológia területeire kiterjedő, elismert tudományos munkássága mellett jelentős politikai karriert futott be. Klebelsberg tanácsadójaként, majd államtitkáraként az 1920-as évek oktatáspolitikájának meghatározó alakítója, a bethleni politika alapjainak fontos szellemi forrása volt.