Mohács

Márai Sándor Harminc ezüstpénz című regényében Jézus Krisztus koráról írja: „Az a titokzatos csillagjárás, amelytől évszázadokon át fényes volt az emberi égbolt, elhomályosodott. Az időváltás pillanata volt ez, amikor minden megváltozik, amit az emberek addig rögzítettek, álomból és valóságból színesen szőttek. Amikor elölről kell kezdeni az időszámítást.”

Márai szavai más korszakokra is alkalmazhatók. A 16. század első évtizedei ugyancsak időváltást hoztak: régi politikai és vallási rendek bomlottak fel, miközben új birodalmak, államok és hitközösségek keresték a helyüket. Az Atlanti-óceánon túl megnyílt egy addig ismeretlen világ, Európa vallási egységét megbontotta a reformáció, keleten pedig az Oszmán Birodalom olyan hatalommá emelkedett, amely egyszerre lépett fel az iszlám vezető erejeként és a Római Birodalom örököseként.

Az 1526. augusztus 29-én megvívott mohácsi csata ebben a nagy átalakulásban nem egyszerűen egy magyar–oszmán háború döntő ütközete volt. Olyan pillanat lett, amelyben több, régóta tartó folyamat találkozott: a középkori keresztény nemzetközösség válsága, az oszmán és a Habsburg egyetemes monarchia versengése, valamint a Jagellók közép-európai hatalmi rendszerének összeomlása.

Mohács azért tekinthető „az időváltás pillanatának”, mert nem csupán egy ország sorsát változtatta meg. Megmutatta, hogy a középkor örökségére épülő világrend már nem képes a régi módon működni, miközben az új rend körvonalai még éppen csak kirajzolódtak.