1889-ben egy skót takácsfiúból lett amerikai acélmágnás azt írta, hogy aki gazdagon hal meg, gyalázatban hal meg. Andrew Carnegie kérdése – mit kezdjen a modern kor azzal az elképesztő magánvagyonnal, amelynek létrejöttét maga a rendszer tette lehetővé – ma élesebb, mint valaha. A kérdés azonban régebbi, és a válaszok sem Carnegie-től erednek.
Andrew Carnegie tizenkét éves volt, amikor 1848-ban családjával Skóciából kivándorolt Pittsburgh mellé. Apja kézi takács volt, akit a gépi szövés tett munkanélkülivé; a fiú egy pamutgyárban kezdett orsócserélőként, heti egy dollár húsz centért. Fél évszázaddal később, 1901-ben a vasútépítésből, olajkitermelésből és mindenekelőtt acélgyártásból felépített vállalatbirodalmát mintegy 480 millió dollárért adta el J. P. Morgannek. A világ egyik leggazdagabb embere lett, és ettől kezdve a vagyona elosztásával foglalkozott. 1919-ben bekövetkezett haláláig nagyjából 350 millió dollárt adományozott el; az angol nyelvterületen több mint 2500 nyilvános könyvtár épült a pénzéből.
A pénzváltó és felesége. Quentin Massys festménye 1514-ben Antwerpenben készült, abban a városban, amely a 16. század elején Európa pénzpiacává vált: itt működött a portugál fűszerkereskedelem lerakata, és itt tartották fiókjukat a nagy délnémet kereskedőházak, köztük a Fugger. A kép ma a párizsi Louvre-ban látható. Eredeti keretén egy 17. századi leírás szerint Mózes harmadik könyvének egy mondata állt: „Legyen igazPróbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
