rubicon

Megszállás és demilitarizálás

A Rajna-vidék az I. világháború után
10perc olvasás

Ferdinand Foch (1851–1929). Ő koordinálta a szövetségesek támadásait a száznapos offenzívában, amely véget vetett a háborúnak. 1918. augusztus 6-án Franciaország marsalljává nevezték ki. Wemyss admirálissal együtt ő írta alá a compiègne-i fegyverszüneti egyezményt a szövetségesek nevében

A háborúk után a győztesek általában arra törekednek, hogy legyőzött ellenfelüket tovább gyengítsék s ezzel időben kitolják egy lehetséges revánscsapás lehetőségét. Az ellenfél gyengítésének egyik eszköze a területi struktúra átrendezése. A leggyakrabban használt módszer az annexió, azaz a területi elcsatolás. Így foglalta el Olaszország Dél-Tirolt az osztrák államtól az I. világháború végén.

A második a terület s a fontosabb hídfők és hágók ideiglenes birtoklása, azaz a megszálló hadsereg bevonul, de rövidebb-hosszabb idő után végül kivonul. Ez történt 1923-ban a Ruhr-vidék esetében. A harmadik az ütközőállam felállítása, ez volt a Bizánci Birodalom kedvenc módszere. Ezeréves fennállásának egyik magyarázata ebben rejlik, 1453-ig mindig sikeresen tudott pufferzónát létesíteni.

A negyedik eszköz a demilitarizált zóna felállítása, azaz a terület fegyvermentesítése az ott található katonai létesítmények lerombolásával, illetve a katonai jelenlét megtiltásával. Erre tipikus példa a vasvári béke (1664), amelynek 3. cikkelye megtiltotta, hogy Szabolcs és Szatmár vármegyében a Habsburg Birodalom császára csapatokat állomásoztasson, míg a 6. cikkely arról rendelkezett, hogy az 1663–1664. évi háború során lerombolt Zrínyi-Újvárt sem a császár, sem a szultán nem építheti újjá. A vasvári békével jött létre az újkori világtörténelem egyik első demilitarizált zónája.

Az I. világháború végén Franciaország mind a négy eszközt megpróbálta alkalmazni Németország ellen. Elzász-Lotaringiát annektálta, míg a Rajna-vidék esetében külön-külön forgatókönyv készült a megszállásra, az ütközőállam létesítésére és a demilitarizálásra. A forgatókönyvek versenyéből a békekonferencián az ütközőállam terve gyorsan kiesett, a Rajna bal partján 1929-ig a megszállás forgatókönyve működött. A megszálló erők kivonulása után a terület demilitarizált övezet maradt, ami már a háború végétől kiterjedt a Rajna jobb partján egy 10-30 km széles sávra is. Ezt a Rajna-vidéki demilitarizált zónát számolta fel Hitler 1935-ben.

Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!

Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:

  • A legújabb Rubicon-lapszámok
  • Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
  • Rubicon Online rovatok cikkei
  • Hirdetésmentes olvasó felület
  • Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők

Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!

Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.