Megértő feleség és szenvedélyes anya

A császárné sokra tartotta férjét, és lelkében ragaszkodott hozzá” – mondta az uralkodópár viszonyáról Festetics Mária 1913-ban. Ferenc József haláláig szerelmes volt világszép feleségébe, és Erzsébet meleg barátsággal ragaszkodott urához, aki minden kívánságát teljesítette, s főleg szabadságot adott neki. „Mi azért élünk ilyen boldogan, mert sohasem szólunk bele a másik dolgába” – írta 1874-ben Erzsébet Ferenc Józsefnek.

Szerelemként is indult. Amikor Ferenc József  Helene helyett Erzsébetet választotta, Zsófia úgy találta, még sok nevelnivaló van a kis vadócon, de boldog volt, hogy a fia sze­relmes. És Erzsébet? Ő is boldog, hiszen Európa ura, az álomlovag, az ifjú és nagyon jóképű császár őt választotta. Zsófia főhercegnő szerint, amikor anyja megkérdezte tőle, hogy tudná-e szeretni a császárt, azt mondta: „Hogy lehet ezt az embert nem szeretni?” A szőke, karcsú fiatalember elbűvölően kedves volt, visszafogottan, de szenvedélyesen udvarolt. Igaza volt Erzsébet édesanyjának, Ludovikának: „Ausztria császárát az ember nem kosarazza ki.”

Európában a 20. század elejéig a házasság nem két fiatal szenvedélyének betetőzése, hanem egy társadalmi, gazdasági egyezség volt, mind a legfelső, mind a legalsó rétegekben. Arisztokrácia az arisztokráciával, föld a földdel, guba a gubával – évszázadok alatt megkövesedett elv volt ez. A házasságot a szülők intézték, ők tudták, hogy a családnak milyen frigy jelent előmenetelt, s ha különösen gondos és jó szülők voltak, arra is ügyeltek, hogy a nász a két fiatal számára elviselhető legyen. A Habsburg-családban – s ezzel nem tértek el a társadalomban évszázadok óta elfogadott szokásoktól – a házasság egy gondosan mérlegelt, a család és a birodalom érdekeit szolgáló politikai konszenzust jelentett, amelyben a legkevésbé fontos maga a szerelem volt. Úgy gondolták, az majd megjön később. Ez sokszor így is történt. 

Furcsa módon sok a jól sikerült, bensőséges szerelmi házasság a Habsburg-ház története folyamán. Jó példa erre, hogy Habsburg Máriát egyévesen jegyezte el nagyapja, Miksa német-római császár II. Ulászlónak, Csehország és Magyarország királyának még meg sem született gyermekével. A vőlegény, a majdani II. Lajos magyar király csak három hónappal később, 1506. július 1-jén született meg! Ennek ellenére személyes találkozásuk alkalmával első látásra egymásba szerettek, és amikor 1526-ban, a mohácsi csata után a „táncos király” a Csele-patakba fulladt, Mária özvegyi ruhát öltött, melyet haláláig, 1556-ig hordott. Szerencséje is volt, mert bátyja, a nagy hatalmú V. Károly császár nem adta el újra, tolerálta vágyát, hogy ne feküdjön más férfi ágyába a birodalom érdekeinek javára.

Ferenc