Lüders orosz tábornok jelentései a segesvári ütközetről

A Petőfi-kutató Dienes András szerint hétszáz körül van azoknak a magyar visszaemlékezéseknek, leírásoknak a száma, amelyek felidézik, hogy mi is történt 1849. július 31-én Segesvártól keletre, a várostól Héjjasfalváig húzódó térségben. Ennek alapján azt hihetnénk, hogy az ütközet története minden részletében ismert, feldolgozott. Ez azonban koránt sincs így. Gyalókay Jenőé az érdem, hogy az osztrák hadilevéltárban őrzött hivatalos iratanyag, valamint a közzé tett orosz források alapján az ütközet történetét megírta, és így a csatateret borító „misztikus ködöt” eloszlatta. Dienes András pedig a visszaemlékezések adatait tette mérlegre, és az orosz ellentámadást követő menekülés körülményeit próbálta rekonstruálni.

A segesvári ütközetre vonatkozó tengernyi magyar visszaemlékezés jó része kétes értékű, mert évekkel, sőt évtizedekkel későbbi időből származik, és nem elsősorban magával az ütközettel, hanem a küzdelemben részt sem vett Petőfi eltűnésével foglalkozik. Ahogy múltak az esztendők, az ütközet résztvevőinek vagy csupán szemtanúinak az emlékei megfakultak, a hangsúlyok eltolódtak, az árnyalatok összemosódtak, s az emlékek közé a másoktól szerzett információk saját élményként épültek be. Azok a tanúk pedig, akik Petőfit menekülni, elesni látták, egyre szaporodtak. Mint azok is, akik a költőt menteni próbálták. Vagyis annak az óhajnak, hogy meg kell találni a költő sírját, sokan akartak eleget tenni, és gyakran azt mondták fel, amit a közvélemény hallani akart tőlük. Ráadásul közvetlen az ütközet után vagy legalábbis röviddel utána papírra vetett magyar szemtanúi, résztvevői feljegyzések, beszámolók nincsenek, és a felgyorsuló események sodrában részletes hivatalos jelentés, haditudósítás sem készült a küzdelemről.

A moszkvai Oroszországi Állami Hadtörténelmi Levéltárban 2012 nyarán találtam rá Alekszandr Nyikolajevics Lüders tábornoknak a segesvári ütközetről beszámoló eredeti jelentésére és annak kiegészítésére, amelyet a Magyarországra bevonult orosz haderő főparancsnokához, Ivan Fjodorovics Paszkevics tábornagyhoz intézett. Bem altábornagy orosz ellenfelének jelentése augusztus 2-án Segesváron kelt. Lüders később, Nagyszebenben augusztus 9-én írott jelentésében visszatért a segesvári ütközetre és további részleteket közölt róla. Ezeknek a jelentéseknek a tartalma a magyar történettudomány számára régen ismert: a szentpétervári angol követ 1849. augusztus 16-i és augusztus 24-i, Lord Palmerston angol külügyminiszterhez írt jelentéseinek mellékleteként nyomtatásban már 1851-ben napvilágot láttak egy angol dokumentumgyűjteményben. Pontosabban