Legenda és valóság a székely nemzeti levéltárról

Hová lett a székely nemzeti levéltár? – teszi fel a kérdést Barabás Domokos 1889-ben, egy forrásközlemény bevezető soraiban. Nem ő az első, hiszen Udvarhelyszék „nemes rendei” régóta nehezményezik, hogy a „Székely Nemzet Leveleinek Archívuma”, amelyet legalább az Árpád-korig visszanyúló, nagy terjedelmű iratanyagnak vélnek, és melynek a hagyomány szerint a széki levéltárban volna a helye, sehol sem lelhető fel.

Az 1820. február 1-jén tartott „gyrásgyűlésen” Sombori József kanonok állítja, biztos értesülései vannak arról, hogy a segesvári levéltárban sok, a székely nemzetet érdeklő, a nemzeti levéltárból származó okmány található. A segesvári hatóságok ezt tagadták, de nem mindenki volt hajlandó tudomásul venni, hogy a „Nemzet Leveleinek” nyoma veszett. 1826-ban Szigethi Gyula Mihály, az udvarhelyi Református Kollégium professzora, a szemtanú magabiztosságával állította: a szék levéltárában „...1100-tól és 1200-tól fogva való leveleket láthatni, melyek elébb a (Székely Támadt) várnak egy rekeszében tartattak...”

Így végül azon sem csodálkozunk, hogy a forráskutató Barabás Domokos is Jókai tollához illő történetnek ad hitelt: „Öreg emberek beszélik, hogy egy, a vár árkában lakott öreg asszony a romok között több zsák papirost kapott, s fája nem lévén a kemény télben, felfűtötte.”

Hogy megértsük, mi ösztökélte a széki nemességet az elveszettnek-elraboltnak vélt levéltár felkutatásáért, visszaszerzéséért folytatott kitartó kardoskodásra, előbb tisztáznunk kell, milyen volt valójában a viszony Udvarhelyszék és a székelység egésze között. A köztudat ugyanis szinte máig a hét székely szék anyaszékeként tartotta számon, sőt, székhelyét, Székelyudvarhelyt a 18-19. században gyakran nevezik „a Nemes Székely Nemzet Anyavárosának”.

Ma már egyre többen vitatják e címek valós alapjait. Jogosan, hiszen ily minőségben Udvarhelyszék viszonylag későn bukkan fel, és bár egy 16. századi oklevél „Capitalis Sedes Regni”-ként emlegeti, ami „főszéket” jelent (a Regnum szó alatt itt ugyanis a Székelyföld. „Székelyország” értendő), melyhez fellebbezni lehet peres ügyek tárgyalásakor, a többi szék tisztségviselői általában mégsem főhatóságként kezelik. Az viszont tagadhatatlan, hogy „Székely Nemzetgyűléseket” a Székelyföld központi részében, tehát Udvarhelyszéken volt szokás tartani. Az is tény, hogy 1505-től 1562-ig az egész Székelyföldre érvényes ítéleteket hozó fellebbviteli törvényszék működött itt.

Másfelől viszont az is nyilvánvaló, hogy mindez nem feltételezte egy nagyszámú hivatalnoki apparátus létét, mely megteremtheti az egyébként