Kulákok, kitelepítések

Vannak történelmi fogalmak, amelyek jelentése egy korszakváltás során megváltozik. Ilyen szakszó a kulák is, amely orosz eredetű, jelentése ököl, nagygazda, zsugori. A szovjet hatalom számára azonban a dolgozó parasztság széles rétegének megbélyegzésére szolgált. A kulák fogalma Magyarországon 1948-tól került a kommunista pártsajtóba, és úgy vált közismertté, mint kizsákmányoló, a dolgozó nép ellensége, akit karikatúrákon nagyhasú naplopóként ábrázoltak, de megjelent pók, pióca, vámpír vagy éppen vérszívó alakjában is. Szélesebb kontextusban olyan birtokos parasztot jelentett, aki a jelenét és jövőjét nem a termelőszövetkezetekben látta. De kik is voltak valójában az ily módon megbélyegzett kulákok? A parasztságnak az a része, amely szorgos munkával igyekezett bekapcsolódni az árutermelésbe, az így szerzett jövedelmet pedig nem felélte, hanem visszaforgatta a termelésbe, s kisbirtokát fejlesztve, újabb földeket, igavonó állatokat vásárolva, esetenként alkalmi munkaerőt alkalmazva igyekezett növelni a termelését. 1948 nyarán Sztálin Rákosihoz írott levelében arra hívta fel a Magyar Dolgozók Pártja főtitkárának figyelmét, hogy a szocializmust a falvakban is fel kell építeni, ami egyet jelentett a kollektivizálással. Rákosi 1948. augusztus 20-i kecskeméti beszédében hirdette meg a szövetkezetesítést. A Sztálin levelét követő új helyzetben a Magyar Dolgozók Pártja előtt álló feladatokat a Központi Vezetőség így elemezte 1948 november 27-i ülésén: „A szocializmus építésének módjában és formájában minden nép adhat a magáéból újat és sajátosat, de az alapban, a lényegben, a döntő kérdésekben nincs külön nemzeti út. Amíg a paraszt azt látja, hogy a kulák egészen jól boldogul, addig hiányzik neki a serkentés a szövetkezésre. Ez a Szovjetunióban is így volt. De gyökerében csak úgy tudjuk elintézni, ha elvesszük a földjét, házát, gépét, és hogy mit csinálunk velük, azt még nem tudjuk, talán külön kulákfalvakat csinálunk, mint a Szovjetunióban, de azt látni kell, hogy ebből a kutyából nem lesz szalonna.”

Az átszervezés módjáról ízelítőt ad az a beszélgetés, amelyet 1920-ban H. G. Wells folytatott Sztálinnal, amikor Bertrand Russell-lel együtt ellátogatott a Szovjetunióba. Három évvel a bolsevik hatalomátvétel után az angol írókat az érdekelte, hogyan is alakult, változott ennek az országnak a gazdasága és társadalma. „Patyomkin-falvakat” hoztak létre, és ezekbe vitték el azokat a kutatókat, akik aztán „politikai utazások” címszó alatt leírták fantasztikus élményeiket arról a Szovjetunióról, ahol egészen más történt, mint amit kommunikáltak. A Wells-szel folytatott beszélgetésnek az a tanulsága, hogy a lenini